Volt nap, hogy verset írtál, volt olyan, hogy "csak levelet", de nem volt olyan nap, hogy ne telefonáltál volna, pedig istenem, akkor még hol volt a mobil?! Az első mobilos hívást anyád aktatáska méretű telefonjáról indítottad, ráadásul nem is helyben, hanem egyenesen Brightonba, hogy ne kelljen egymás hangját addig sem nélkülözni, amíg távol vagyunk. Köszönet anyádnak, hogy sosem vetette szemünkre a 40 ezres számlát , pedig az nagy pénz volt 95-ben. Szóval 15 éve nem volt nap, hogy ne hallottam volna a hangod, vagy ne gondoltam volna rád.
Köszönöm,
-hogy valamilyen furcsa gondoskodásból egymás mellé rendelt minket a sors.
-hogy a világon mindenben támogatsz
-hogy annyira önzetlen vagy, hogy mindent feladva velem jöttél ebbe az országba
-hogy én lehetek minden reggel az "ébredésmester"
-hogy egy rezdülésemből tudod, hogy mi a baj
-hogy szeretsz és szerethetlek...
Boldog évfordulót Töki!
