A szombat délelőtti csúcsforgalomban épp a chsé de Waterloo egyik piros lámpájánál álltam, amikor a belga toplista 37. helyéről (érthetetlen) felcsendült Raphael új slágere, nekem pedig a második sor után potyogni kezdtek a könnyeim, miközben a ütemesen járt a kezem a kormányon. Bár nem szokásom dalszövegeket idemásolni mégis ezalkalommal kivételt teszek. 

Je marche dans les rues, le bon Dieu dans ma poche
Je marche dans la grande ville et je n'ai plus froid
La Terre est mon amie et souvent je dors dessus
Et je m'ennuie de mon pays qui était si petit

Adieu mon petit pays, adieu ma famille
Adieu mon île, ô Haïti, adieu ma petite terre

[Toots]
I remember my country down Memory Lane
The wind is my best friend, it always blows for me
Neons in the distance clear as daylight
Sometimes I think that I'm not of this world, I remember this song

O farewell my country, my carribean island in the sun
O farewell Haïti, the sun I just can't see
[Raphaël]
Adieu mon petit pays, adieu ma famille
Adieu mon île, ô Haïti, adieu ma petite terre

Je me souviens des rues et des nuits de Port-au-Prince
Et je suis toujours un étranger à la gare internationale
Le vent nous emportait aussi loin qu'il pouvait
Cet air, je le connais

[Toots]
I say farewell my country, my carribean island in the sun
O farewell Haïti.

Mennyire bolond voltam, amikor azt hittem, hogy ez az érzés majd elmúlik, de rájöttem, hogy ez így normális. Mert igenis ott lesz a gombóc, valahányszor az otthonomra, a családomra és a barátaimra gondolok. Mert a gombóc helye ott van a torkomban, mindenki másé pedig a szívemben.