Kényelmesen baktatok haza a munkából és látom ám, hogy Xavier kocsija tárva nyitva, de ő maga sehol. Aztán a lépcsőházhoz érve, a kis tároló előtt hallom ám, hogy veszettül nyomja, "putain, merde, connard" hogy csak az általam ismerteket említsem. Mióta a level hármat abszolváltam iszonyú késztetést érzek, hogy használjam is a franciát így azonnal beszélgetésbe elegyedtünk. Ő erölteti az angolt én meg hát eröltetem a....Kérdezem mi baja, mire elmonyja, hogy elege van már abból, hogy a kis kecseg Belapire bácsi mnidig az ő pincerekesze elé teszi a bringáját, úgyhogy most gondolt egyet és áttolta a kerti szerszámok és a villanyórák szekrényébe. Lesz meglepetés, amikor a kisöreg reggel keresi a drótszamarat. Ha már indulatban volt, gondoltam megkérdezem elégedett-e a ház managementjével, mert én nem. Hamar kiderült, hogy ő sem, úgyhogy azonnal meghívtam a startégiai és szocializálódási szempontból is egyaránt fontos puncogós vacsorára.
A bejegyzés trackback címe:
https://zseer.blog.hu/api/trackback/id/tr554263066
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.