A vége tényleg az lesz, hogy a tavalyi beköltözésünkhöz képest Belpaire néniék és Mme De Mulder kivételével lecserélődnek a lakók. Ma annak a lánynak a mamája kopogott be hozzánk, aki az első hónapban levelet írt mert ugattak a kutyák és  felszólított minket, hogy haladéktalanul vásároljunk elektromos nyakörvet állatainknak. Mi persze nem tettük, hanem sajátos technikával megfegyelmeztük a csajokat. Egy nap többször úgy tettünk mintha elmennénk itthonról, közben pedig a garázs mellől hallgatóztunk, hogy ugatnak-e. Nem is ez a lényeg, szóval kopog Mme Natis, hogy jöjjön valaki. Töki kisétál szép békésen, majd két perc múlva jön, hogy le kéne hoznunk egy mosógépet a másodikról. Bravó, ennyi mozgás kell. Szerintem érintőlegesen tettem már említést a "tágas" belga lépcsőházakról. Nos, nálunk is ilyen van, csak csiga verzióban, hogy nehezített legyen a pálya. Már eleve mulatságosak voltunk ketten + a gép az alig 1m széles lépcsősoron, de ha ez nem lett volna elég Mme Natis, hogy segítségünkre legyen folyamatosan fogta a karom, ami azt jelentette, hogy a géppel együtt néha őt is vonszoltam. Örökkévalóságnak tűnt az a pár perc amíg végre mind földet értünk. Hálásan megköszönte és mosolyogva mondta, hogy jót fog tenni egy masszázs. Azt hiszem a meghúzott derekamon most semmi sem segít. Ja, és mindezt azért, mert 3 hónapra kiadják a lakást és az új lakónak van saját mosógépe. Grand merci nekünk.