Szombat volt, épp végeztünk az őszi nagytakarítással, amikor a tálaló tetején megcsörrent a telefon. Egy barátnőm bulizni invitált, de semmi kedvem nem volt menni. Anyám kérdésére, hogy ki volt az, elmondtam és hozzátettem, hogy nem megyek sehova. Anyám nem volt lelkes támogatója a szombat esténkénti kimaradásaimnak, de most olyat tett, amit előtte soha.

-Kapcsolódj ki, egész nap dolgoztunk, pihenj egy kicsit és este csatlakozz hozzájuk! -majd kissé kopott pénztárcája után nyúlt, -ami hónap vége lévén nem duzzadt a pénztől - és egy ezrest meg egy ötszázast nyomott a kezembe. Akkoriban ez több, mint elég volt arra, hogy jól érezzem magam és esetleg taxival térjek haza az éjszaka közepén. Amire, mint az később kiderült nem volt szükség mert jól őrzött lányok voltunk mind, és az egyik apukát éjjel 1-re beszervezték, hogy értünk jöjjön.

Pár órával később, már ott álldogáltunk a táncparkett melletti dobogón és vártuk, hogy kedvünkre való zene következzen. Ekkor odalépett egy srác, ragyogó barna szemekkel, hibátlan mosollyal és azt kérdezte van-e kedvünk beszélgetni. A többiek azonnal rávágták az igent, majd a fiú hozzám fordult. Már egy ideje csevegtünk, kiderült, hogy 4 hónappal fiatalabb épp érettségi előtt áll. Aztán italért indult és megkérdezte mit hozhat nekem. Pár perccel később egy korsó sörrel és egy vodka naranccsal tért vissza mellém, majd leültünk a dobogón, szorosan egymás mellé. Eddig tökéletes forgatókönyv szerint zajlott minden. Igen ám, de egy óvatlan pillanatban, miközben megpróbálta a derekamat átölelni, felborította az addig mellettem nyugvó söröskorsót, melytől jókora folt keletkezett a nadrágomon. Pedáns lány lévén azonnal a mosdó felé vettem az irányt, de elfeledkeztem a dobogóról és melléléptem. Ennek következtében kitört a cipőm sarka. Innentől kezdve, nem érdekelt a sörfolt a nadrágomon, csak az számított, hogy valahogy megálljak a lábamon. Kínkeservesen, a fal mellett állva, valahogy visszakopácsoltam a lifegő sarkat és bénán mosolyogva ott álltam ismét előtte. Ekkor megragadta a kezemet és táncolni vitt.

Azt hiszem, hogy a "my car is fast and my teeth is shiney" résznél, már csókolóztunk és onnantól kezdve az este hátralevő részében elválaszthatatlanok voltunk. Csak az óra átállításról feledkeztünk el, így az előirányzottnál pontosan egy órával korábban kellett lelépnünk, mert az értünk jövő gondos apuka, már az utcán toporzékolt járó motorral. A srác elkérte a számom, én megadtam, de azt gondoltam úgysem hív majd. De hirtelen ő is velünk akart jönni, hogy hazakísérjen. Bezsúfolódtunk hát öten az opel hátsó ülésére és haza indultunk. Én voltam az első állomás, így hamar a kapualjban találtuk magunkat. 3 órája volt még az első villamosig, így azt javasolta sétáljunk. Csak annyit kértem, hogy várjon 2 percet amíg a "szöges cipőt" tornacsukára cserélem. Pár perccel később kéz a kézben andalogtunk az Orvos lépcső felé, melynek minden fokán csókot váltottunk. Negyed 5 körül jött az első villamos, amire mielőtt felszállt volna, megbeszéltük, hogy délután találkozunk a Moszkván. Így lett. Felmentünk a várba, ahol a Dísz tér melletti padon ülve, megkérdezte sután, hogy volna-e kedvem vele járni. Azt feleltem megpróbálhatjuk.  Ennek pontosan ma 14 éve. A srácot Tökinek hívják és én azóta sem tudom, hogy kinek kell hálásnak lennem, amiért akkor este az útjaink találkoztak.