Fejben már megkezdtük a visszaszámlálást. Alig két hét és indulunk haza. A rendszerben már rögzítettem a szabadság kérelmemet, elkezdtem összeállítani a "mindenkinek szolidan, de valamit viszünk"ajándéklistát és a tennivalókat is egyben. Kiválasztottam a megbízott virágöntözőt és szisztematikusan elkezdtük felélni a hűtő tartalmát. Mindenképp be kell még szereznünk a neonzöld kukás mellényeket és rögzítenünk kell a hátsó ülésen a speciális, kutyák alá való huzatot. Lélekben már trenírozom magam a 15.-i indulásra, miközben tudásom van róla, hogy mindenki a maga istenéhez imádkozik otthon, hogy épségben megbirkózzunk az 1365 km-es távolsággal. Bízom benne, hogy nem a 198-as kilométerkő mellett lesz az örök nyughelyünk. Én már mindenkinek megmondtam, hogy mivel ez lesz az első hosszú utam, ha egy hét alatt érünk haza, akkor egy hét alatt leszünk otthon. Van egy kiváló mitfahrerem, egy csenő hangú GPS Amálunk, korlátlan időnk és nem utolsó sorban egy biztonságos autónk, amely az elmúlt évek töréstesztjein már bizonyított. Szóval tessék bennünk bízni!