Hogy a lehető legjobban kihasználjuk a közös pihenés utolsó napját 11 körül felkerekedtünk, hogy bevegyük az óvárost. Kötetlen flangálás, last minute vásárlás, semmi komoly. Az esős idő ellenére, frissen beszerzett crocsunkban volnltunk mindhárman. Bevallom,a lábaimat akkor sem nézték meg annyian, mint ma, amikor még nem két oszlopra emlékeztetett.

A főtér melletti kis utcában egy kellemes külsejű, spanyol öregúr sziluett képeket készített két őróért. Csoportosat is vállalt, így Tökivel az ollója elé álltunk. VK-t is próbáltam rávenni, de nem akart kötélnek állni. Felcsaptuk hát a fejünket, hogy kisebb legyen a tokánk és röhögve vártuk, hogy elkészüljön a remekmű, amin úgy nézünk ki, mint egy leszbikus pár.

Később VK-ről is készült sziluett, mert Rodrigo megkedvelte és gratis csinált neki egyet.

Hazafelé nem a jól bevált "veszed a tünelt" útvonalon jöttünk, hanem Amál vezényszavait követtük-térj le jobbra, majd tarts jobbra- és a városon át közelítettük meg a villa Monte Carlot. A kb 10-12 km-es út során 15 alkalommal hangzott el, hogy: "újratervezem az utat". Itthon aztán VK megkezdte a csomagolást én kicsit rendbe vágtam a lakást, Töki pedig hozzáfogott a vadas és a zsemlegombóc elkészítéséhez. Fél 8-kor elindultunk Charleroiba, érzékeny búcsút vettünk és megbeszéltük, hogy 3 hét múlva otthon. Istenem, mennyire várom már!