Tudom, hogy sokak szerint beteges, de leszarom. Ahhoz, hogy jól induljon a napom a szokásos kávé cigi combó mellé kapom a telefont és hívom a szüleimet. Ha éppen elaludtam akkor is, viszont csak röviden. Ilyenkor többnyire hasznos, vagy kevésbé használható tanácsokat kapok arra nézve, hogyan tegyem viselhetőbbé a napot, a hetet, az életet. Beszámolunk, ők elmondják hogy halad az építkezés stb. De igazából nem is ez a lényeg, hanem hogy halljuk egymást, hogy amikor kicsöng tudják, hogy senki más nem lehet csak én, és bármelyikük is veszi fel, mindig úgy szól bele, hogy "szervusz drága kislányom, felébredtél?"