Nincs is annál szebb hétfő reggel, amikor munkába érve a főnökeid közlik, hogy kolléganőd, aki az előző héten szabadságát töltötte otthonában, nem jön, mert out of the blue meg kellett műteni. Együtt érzek. Mélyen, nagyon mélyen. Csak azért olyan mélyen, mert tudtam, hogy így lesz. Ilyenkor nyernek értelmet az elejtett félmondatok és mint a puzzle darabjai minden a helyére kerül. Három hét intenzív szívás, én ezt raktam ki. Az irodában mindkét íróasztal tele van feldolgozásra váró dossziékkal és ha ez nem volna elég, akkor a fal mellett áll néhány, egyenként 20-25 darabból álló oszlop is. Szépen lassan felemésztem majd. Kár , hogy mindegyik relatíve sürgős ügyintézést igényel.