Mióta beköszöntött a tavasz rendszeresen tevékenykedünk a használatunkban lévő földdarabkán. Boldogan fantáziálunk a jövőről, amikor majd minimum 90 centi magas (?) sövény védelmezi a privát szféránkat és a hálószoba ablaka előtt aprócska sziklakertbe ágyazva megbújik a pöti tó néhány vízililiommal, . Addig viszont még rengeteg teendőnk van, így minden hétvégén, Bálint gazdát is megszégyenítő kerti tevékenységekben próbáljuk ki magunkat. Pontosan két héttel ezelőtt vetette el Töki a fűmagot a kert egy jelentős részén. Nagy körültekintéssel szórta be a kb 100m2-es felületet majd előírás szerint némi földdel fedte be.

Az ezt követő napok várakozással vegyes izgalommal teltek. Minden áldott nap térdre ereszkedtem, hogy megnézzem akad-e mag, ami a nap sugarainak és az esténkénti locsolásnak köszönhetően végre kipattant, gyökeret eresztett és alig várja hogy milliónyi kis társával együtt nemsokára sportgyepnek nevezhessük. Nem, nem a következő foci vb megrendezésére pályázunk, pusztán házi kedvenceink miatt gondoltuk, hogy a sportgyep jobb lesz, mint a hagyományos. És láss csodát, hétfőn, mint egy gongütésre, megjelentek a törékeny kis szálak. A várakozás időszakában, sőt még most is kerüljük a kert frissen vetett részét és nem engedjük oda a kutyákat. Nem így a szomszéd, aki életében nem engedte még be annyiszor a kis bullterrierjét a kertbe, mint az elmúlt két hétben. Nem baj, a gyep erős, mi kitartóan locsolunk és a szálak rendíthetetlenül sorakoznak. Az már csak hab a tortán, hogy a decemberben ültetett japán kard most már kb fél méter magas, a hortenzia újra életre kapott, a levendula virágzik és a gyöngyvirágnak is jó helye lehet, mert növekedésnek indult. Nagy dolgok ezek, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy tulajdonképpen nem akadt eddig olyan, a használati utasítás szerint is igénytelen szobanövény, amit ne tudtam volna néhány hét leforgása alatt könnyűszerrel megölni. Most pedig 2 bambusz, 3 pálma, 1 flamingó, 1 fikusz benjamin, 1 ismeretlen típusú, de mutatós növény, valamint 1, fél év után a halottaiból feltámadó papirusz büszke gazdája vagyok. Az ablakládákba ültetett pistikéről már nem is beszélek, mert az egyenesen "anya szeme fénye".

Nem lenne kerek a történet a kert új lakója, a kisvakond nélkül. Van egy 3 méteres szakasz amin közlekedik a lelkem, ezt onnan sejtem, hogy kb ekkora távolság van a rendszeresen felbukkanó túrások között. Az első alkalommal még csak mosolyogtunk és leromboltuk a kis várát. Aztán a küzdelem kezdett egyre ádázabb lenni és kapcsolatunk a kis lakóval annyira elmérgesedett, hogy bennem már egy pillanatra a drasztikus megoldás lehetősége is felmerült. Csak egy pillanatra, mert azt mégsem tudnám elviselni, hogy a kis undok méregtől pusztuljon el. Szerintem megérezte, hogy kihúzta a gyufát, mert 3 napja színét sem látni.

Itt már azt hihetné az ember, hogy mint a mesékben minden jóra fordul, de nem lenne belga a történet egy jó szándékú ex-szomszéd nélkül. Történt ugyanis, hogy tegnap Monsieur Natis erre járt, és jobb dolga nem lévén nekirontott a fűnek. Mindannyiunk szerencséjére még időben észrevette, hogy a frissen kibújt szálakat nem kell megtépázni, de a kert többi részét végigszántotta. Nem kímélte az ablak alá ültetett azáleát sem. Ami tegnap még bimbózó kis bokor volt, ma már csak egy, a földből kiálló kóró. Nem is értem, hogy Töki miért nem köszönte meg neki a beavatkozást, amikor este hazaérve az önjelölt gyepmester büszkén, hálát remélve újságolta neki, hogy rendbe tette a kertet. Ja, amolyan belga módra. Hát Merci uram!