Bár nem vagyok infoblog, a mai ámokfutás mellett mégsem mehetek el szó nélkül. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek az iskolai lövöldözés hallatán azonnal Littleton ugrik be. Nemcsak mert az amerikaiak ezt tartják a "nation's deadliest school sooting"-jának, hanem mert ha szabad ezt mondanom ennek volt a legjobb a marketingje, hiszen még film is készült belőle. Aztán ma, a virginiai műszaki egyetem egy hallgatója, egy végighánykolódott éjszaka után felébredt és úgy döntött szerelmi bánatára nincs jobb orvosság, mint lemészárolni néhány, a jelenlegi adatok szerint 33 iskolatársát. Pazar. És bár a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az iskolai lövöldözés az USA-ban a legnagyobb arányú, nem szabad elfeledkeznünk a 96-os dublane-i és a 2002-es erfurti mészárlásról sem. Előbbi 16 gyermek, utóbbi 13 felnőtt életét követelte. A mostani híreket olvasva hirtelen elkapott a hév, hogy keressek egy siteot, ahol az elmúlt évek hasonló esetei vannak felsorakoztatva. Érdekesség csupán, és semmi esetre sem a gyászoló családok vigasza, de az esetek jelentős részében az ámokfutó kínosan ügyel arra, hogy egy töltény még neki is maradjon a tárban.