Csütörtökön könnyes búcsút vettem néhány kollégámtól. A többiektől meg nem könnyeset. Nagyon meglepett, hogy a 'vezír' asszisztenseitől külön ajándékot kaptam. Egyáltalán nem számítottam semmire, hiszen az összejövetelnek nem ez volt a cálja. Rabtársaim és a fogva tartó adakozásának köszönhetően kaptam egy csodaszép növényt, melynek sem a nevét, sem ápolási feltételeit nem ismerem, de szerintem a yuccának egy alfaja, valamint megajándékoztak még egy "márkás" köténnyel melyen az összes létező kutyafajt felsorakoztatta a kreatív tervező. Szép éke lesz a konyhának, mert viselni nem fogjuk. Őszintén, tegye fel a kezét aki köténykében főz! Számomra a legnagyobb jelentéssel bíró ajándék mégis inkább a búcsúkártya. Azokból a szavakból tudom, hogy ki, hogyan érzett/érez irántam. J. kolléganővel (azt hiszem, hogy most már minden alapom megvan arra, hogy barátnak nevezzem) még a távozás bejelentése előtt egy alkalommal az újságosnál összemosolyogtunk, amikor rámutattam Jeanne Lerioz alábbi képére, és azt mondtam ezt szeretném búcsúkártyának.

Persze teljesen mást kaptam és a kívánságról is teljesen megfeledkeztem, amikor ma reggel a billentyűzetemre téve, egy borítékban mégiscsak megtaláltam, az alábbi szöveggel

"Aren't they lovely? I have only received your "departure" present this weekend... so, this card is only a hint to follow the route to the gift... in my office. Its also serves as a Christmas and New Year card. May 2007 bring you lots of happines and joy.  J." És ez volt az a pillanat, amikor az örömtől sírva nevettem és közben követtem a szobájába, ahol átadta a gyönyörűen becsomagolt, rendkívül igényes, a természet színeivel operáló, rusztikus hatást keltő, fali üzenőtáblát.