Az elmúlt napokban számos mélyenszántó, ám értékesnek nem mondható bejegyzés születhetett volna, ha a rendszer is úgy akarja. De nem akarta, így majd egy másik alkalommal, az ünnepi könyvhét keretében fogom kiadni "Elmélkedéseim Brüsszel felsőn" című novellagyűjteményemet melyben többek között felidézem a mellékvesémet, annak egykoron tökéletes működését és ifjúkori kettős életem történetét.

Na de komolyra fordítva a szót, kedvem van, mi több jó kedvem van. Állítólag 500 éve nem volt ilyen meleg novemberben.  Még az sem szegi kedvemet, hogy csütörtökön ismét vizsgázom egy kicsit. Saját döntésem volt  hogy megpróbálom a két kategóriával magasabb munkakört, végül is a végzettségem megvan hozzá. Az már megint más kérdés, hogy mennyi időm és kedvem volt/van tanulni. Multiple choice questions, mint a nyelvvizsgán. Emlékszem annak idején a csatába induló tanítványaimnak mindig elmondtam a 3-as alapszabályt (nem, nem a tiedet Tirpi) 1, kérdést nem hagyunk megválaszolatlanul. 2, a négy alternatívából kettő annyira zöld, hogy simán ki lehet zárni, 3. A maradék kettőből egy kis szerencsével még eltalálhatod a jót. Nem mondom, hogy a Lisbon Startegy alapvetéseivel kelek és a Maastricht Treaty -ével alszom el, de azért forgatom az irodalmat. Hogy is volt az a "merjünk nagyot álmodni" duma?