Már csak hatot fekszünk -ebből ötöt biztos hogy még itt- és végre költözünk. Már dobozokban állnak a holmik, a bőröndöket is megtömtük ruhákkal, hamarosan már csak a falon lévő, frissen glettelt lyukak fognak arról árulkodni, hogy valaha itt voltunk. Most már biztosra megyünk, ugyanis a jegyző küldött ma levelt melyben megkért, hogy leszek szíves páncélautóval menni az aláírásra, mert visszakapunk 158,20 eurot. Ez abból adódik, hogy második nekirugaszkodásra sem sikerült nekik kiszámolni a hitel pontos összegét.

Tegnap megünnepeltük a távozásunkat és elmentünk a kerületben megrendezett matongé-ra. Ez a helyi szinesbőrűek feszkója, kirakodóvásár, utcai grill satöbbi. Töki nagyon bátor volt és afrikai specialitást evett. Ízlett neki, így felajánlottam hogy szívesen főzök a mangrove fa gyümölcséből valami fincsit, de vacsorára mégis inkább husit kért.  Iszonyú gyorsan ment el ez a hétvége, annál is inkább, mert a szombat a hűtővásárlás jegyében telt. Szép nagyot választottunk, metálszürke, alul van a mélyhűtője és állítólag raktáron is van. Most akciós és ingyen szállítják házhoz, már az új lakásba. Ma hívta is Tökit valaki az áruházból, mert megkavarta őket, hogy két cím van az adatbázisban. Csak remélni tudom, hogy 3-án nem itt kopogtatnak majd a cuccal, hanem nálunk. Bricoban is jártunk és kert-terveztünk, azaz eldöntöttük, hogy bambuszból lesz ideiglenes kerítés amíg a sövény a kívánt méretűre nő (3-5 év).

Ma beteglányról lehullott a lepella. Főnöknő saját bevallása szerint is az időnket vesztegettük vele, de ha visszajön még valaha a betegállományból, akkor beszél vele. én csak annyit mondtam, hogy jobb ha már nem nyúl semmihez, mert akkor nem tudja eltolni. Nevettünk, pedig így jobban belegondolva nem is olyan vicces.