Jó lenne most ide azt írni, hogy azért nem postoltam hetekig, mert a Maldív szigeteken nyaraltunk Tökivel. Nem így volt. Azt hiszem bedarált a gépezet. Már nem bosszant fel, ha a 3 méter szélességű járdán két ember mellett nem lehet elmenni. Az sem érdekel, ha fellöknek a metrón. Asszimilálódtam, de azért az még mindig zavar, ha a Nirvana emlékzenekar hajnal háromkor kezd  próbálni a szomszédban. Nem volt ez másként tegnap sem, így betelt a pohár. Mivel csak annyit tudok, hogy a mellettünk lévő ház első emeletén laknak, azt gondoltam az a helyes, ha lemegyek, és két "dal" szünetében felordítok, hogy hagyják abba. Így is történt. Pizsire rucit vettünk és lementünk. Nagyon hosszú, erősen improvizatív számot nyomtak, így minimum 5 percig kellett várakoznunk. Abban a pillanatban ahogy véget ért a dobszóló ordítani kezdtem angolul, hátha valaki kinéz. Meg is lett az eredménye, pillanatokon belül 4-en álltak az ablakban. Ekkor már nyugodtabb hangon ecsetelni kezdtem nekik,hogy hajnal 3 óra múlt, ami önmagában nem nagy dolog, de mivel reggel dolgozni készülök nem volna rossz, ha a fennmaradó időt pihenéssel tölthetném. Mosolyogtak és sajnálták, de a háttérben a zenekar már hangolt. Mondtam nekik, hogy közel sem olyan vicces, és az is tény, hogy nem először zörögnek hétköznap az éjszaka közepén. Kilátásba helyeztem, hogyha nem lesz kuss 2 percen belül, akkor bizony kihívom a rendőrséget. Ezt valamiért még viccesebbnek találták, mint a korábbi észrevételeimet és újra felcsendült a "muzsika". Most már szaxofon is volt, így nem csoda, ha az utcán sétáló hölgy nem hallotta a kérdésemet, amikor a rendőrség száma iránt érdeklődtem. Második nekifutásra sikerült és már tárcsáztam is a 101-et. Egy kedves női hang kívánt bon soirt. Csekély tudásomat összeszedve bemutatkoztam, elmondtam hol lakom, majd elnézést kértem és értésére adtam, hogy nem beszélek franciául. Ekkor felajánlotta a flamand opciót, amivel megint csak nem tudtam élni. Kérlelhetetlen volt, hiába mondtam, hogy én csak angolul beszélek. Megkért, hogy várjak, amíg átkapcsol egy kollégához, közben arra gondoltam, hogy igazi vészhelyzetben, már akár halott is lennék, mert senki sem értene. A kapcsolat létrejött Renével, aki a rutinkérdések után ( Melyik szórakozóhely mellet, fölött lakunk? van e pub a közelben?) végre megértette, hogy egy magánrendezvényről beszélek és azt mondta küld egy járőrt. Pár perc elteltével egy nyújtózkodó Kluzó felügyelő és egy Linda szállt ki a szakadt citroenből, amivel alig tudtak beállni egy mercinek is elegendő helyre. Felvették az adataimat és azt mondták visszamehetünk, nem lesz már zaj. És így is lett.