Étienne 46 éves, 4gyermekes családapa Ottignanból. Ez csak azért fontos, mert ő váltotta Sabint Nancyból, aki az előző franciatanár volt. Étienne órái kevésbé izgalmasak, viszont nagyobb kihívást jelentenek. Először azt gondoltam, hogy rossz terembe mentem, de már kiderült, hogy mégis ott voltam, ahol lennem kellett. Ebben a csoportban komoly magyar szekció van, pontosan hárman vagyunk, az egyszerűség kedvéért ketten azonos keresztnévvel. Büszkeséggel tölt el, hogy Etienne engem nevez X1-nek és a másikat 2-nek. Próbálom azt hinni, hogy a kialakított sorrendnek semmi köze a bemutatkozó óra ülésrendjéhez vagy a testi adottságokhoz. Kihagyhatatlan és gondolom sok bejegyzésben fog még szerepelni biggyesztő Metka, a szlovén kis pajtás. Borzasztóan "okos" mindent tud, sajnos viszonylag jól is beszél és a füzete egy kifestőkönyv. Ezzel még nem vívta ki a teljes ellenszenvemet, viszont én szeretem, ha inkább a tanár javít ki, amikor valamit rosszul mondok, nem pedig ő. Ha az ülne mellettem akiről nem írhatok már a blogomban, akkor 100%, hogy a lányka egy hét után kérné magát másik csoportba, mert pillanatok alatt kicsinálnánk. Tudom gyerekes módszer, de hát iskolában vagyunk! A tőlem balra ülő X2, nagyon kedves lány, a kiköltözés óta kapcsolatban vagyunk, de az őrületbe kerget minden óra vége előtt. Olyan érzésem van, mintha én lennék Tom Cruise az Esőemberben és azt kéne hallgatnom, hogy "öt perc múlva Perpatvar". X2 ugyanis fokozatosan izzítja magát. "Már csak tíz perc! Jajj öt perc és vége! Meddig is tart az óra? Nem kéne már, hogy vége legyen?"