Saajt volt olyan drága és bevállalta, hogy helyet biztosít annak a pár embernek, akik elfogadták, hogy az idő rövidsége miatt bizony keverednie kell a társaságoknak. Nem voltak egymás számára teljesen ismeretlenek, de annak idején és is szívesebben voltam velük külön-külön. Beeke, Frakk, Saajt, Jucóka, Janxika, Vinylke, Szöges és Roló. Persze nem is Roló lenne, ha az utolsó pillanatban, amikor tudatosul benne, hogy senki nem jön kocsival a város felé, nem mondja le az egészet. Pont leszarom, de csak azért mert ő is pont leszarta, hogy tavaszig tuti nem találkozunk. Megint a verőlegény miatt, aki lehet hogy baromi intelligens... Mindegy, az ajándékát megkapta, elégedettnek tűnt. Most nem érzem úgy, hogy erre érdemes volna több szót fecsérelni. A buli jó volt, olyan mint itthon, nagyon röhögős, kicsit nyugdíjas, kicsit bealvós, de a miénk. Nagyon klassz volt mindenkit újra látni.