Megebédeltünk és felkerekedtünk, hogy egy élménnyel legyünk gazdagabbak. A Bozarhoz (helyi Szépművészeti Múzeum) érve kicsit elbizonytalanodtunk, mert egyetlen plakát sem hirdette, hogy ott Bosch kiállítás lenne. Zsa bement megkérdezni és megnyugtatták, hogy pusztán a királyi palota közelsége miatt nem lehet kint plakát. Kicsengettük a fejenkénti 9 őrót és egy ötperces séta után ott is voltunk az előcsarnokban. Termek jobbról ballra. Az első teremben néhány 15 századi noname festő képei mellet volt egy "eredeti" Van Eyck másolat és Bruge egykori polgármesterének festménye. Csak remélni tudom, hogy a városvezetéshez jobban értett. A második terem sokkal nagyobb volt, így ott szembetűnőbb volt, hogy mennyire kevés a kép. Akadt néhány ismeretlen, akiknek másodosztályú képei között elrejtettek egy-egy korai Van Dyck-ot, de sem egy idősebb Bruegel,vagy egy Memling, senki a flamand iskolából. Mire a harmadik terembe értünk már nem láttam a pipától. Keverték a középkori festők, remeknek éppen nem nevezhető alkotásait néhány 19-20. századi vázlattal és tömegakttal. Aztán a sarokban, szarul megvilágítva feltűnt a Végítélet.
Annyira elvarázsolt, hogy kb 20 percig nézegettem, próbáltam minden apró részletét megfigyelni, de aztán odajött egy otromba és hangos család, így végetért a bűvölet. A negyedik és ötödik kiállítóterem még annyi élvezetet sem nyújtott, mint az első kettő. Fellógattak néhány Ensor vázlatot, szám szerint kettőt és véget is ért az időutazás. Mivel a többiek még bent vekengtek, gondoltam kihasználom az időt és kifaggatom a teremőrt arról, hogy egy Ensor-Bosch kiállításon miért csak egy kép van Boschtól. Kedves volt, sajnálta a dolgokat, azt mondta az igazgató döntése volt, hogy ez legyen a cím. Arról is biztosított, hogy eddig még mindenki reklamált, de ő nem tud semmit sem tenni. Megköszöntem az infót és gondoltam minimum 3 nyelven írunk majd be a vendégkönyvbe. Igenám, de itt Európában nincs vendégkönyv. Van viszont a kijáratnál A5-ös rózsaszín "we need your comment" lapocska. Már a kezemben volt a papíros, amikor a bácsika utánam szólt, hogy postán adjam fel, mert akkor biztosan odaér az illetékeshez. És akkor azt gondoltam, hogy "nyertetek wazze". Befizettem a semmiért relatíve sok pénzt és akkor még a bélyeget is én vegyem egy olyan reklamáció feladásához, amire úgysem válaszolnának? Én voltam a barom, hogy azt gondoltam kölcsönadta nekik a Bosch képeket a Louvre és a Prado. Bár ez annyira nem is elképzelhetetlen. A múzeum igazgatója viszont marketingből csillagos ötösre vizsgázott. Így átverni a tömegeket és még pénzt iskeresni vele, ez a művészet! Az épület előtt aztán belebotlottunk egy "Bozsik Ivette a trapézon, védőháló és biztosítókötél nélkül" performanceba, ami egészen jó és meglehetősen egyedi volt. Egy aprócska hölgy a hintával és egy kb 20 méter hosszú selyemmel játszadozott. Aztán tűznyelők jöttek, mi pedig mentünk.
