Olvasom az indexen és hallom a családomtól, barátaimtól, hogy otthon kurva meleg van. Na itt nincs. A belga időjárás egyébként is bármikor kenterbe veri az angol klímát, de azért ez már sok. Napok óta esik, de nem akármilyen módon. Reggel megint kimentünk az Abbatoir-ra, hogy bevásároljunk a szülinapi ebédhez. Reggel 10-kor, amikor elindultunk kellemes nyári szellő fújt, 23-25 fok lehetett. Fél 12 körül leesett pár csepp, majd visszatért a napsütés. A 10perces metróút alatt  megint évszakváltás volt, és mire az aluljáróból feljöttünk szakadt az eső és undorító, csípős hideg szél fújt. Mire a házunkhoz értünk elállt és sütni kezdett a nap. Komolyan mondom, hogy követhetetlen. Ennek a gyakori változásnak köszönhetően egész nap fájt a fejem. Most pedig azon gondolkodom, hogy 30. szülinapom alkalmából befűtök. Milyen fura, az idő ismétli önmagát. 30 éve, mikor anyám hazavitt a kórházból befűtött, mert szerinte hűvös volt és aggódott, hogy megfázom. Szegény keresztapám azt gondolta anyám megkattant a szülésben, de végül sikerült vele kikapcsoltatni a kályhát. Az idő pedig kapja be, a MÚLÓ is és a járás is.