And just like the guy whose feet are too big for his bed, nothing seems to fit...

Roppant érdekes, hogy még csak egy napja nem vagyok a csavargyár munkása, mégis olyan, mintha életem azon egy éve teljesen törlődni látszódna. Nem újdonság, ha azt mondom senki és semmi sem hiányzik. Ennek fényében, ma , azaz tegnap fél kilencig lustultam, aztán kimentünk anyámmal a piacra. Mindenből friss, mindenből jó, mindenből a legjobb, kivéve időjárást. Dacolva a természet erőivel a naptárra nézve úgy gondoltam nekem alkalmazlkodnom kell az évaszkhoz, ezért mezítlábas cipő, esőkabát kombóban indultam el itthonról. Természetesen ezt, a villamosmegállóban töltött 10 perces várakozás alatt volt időm átgondolni és alaposan megbánni. Totál szétfagytam mire hazaértünk. A délelőtt nagy részét telefonszámlám csillagos égig srófolásával töltöttem. Jacque , Philipe és Samira nagyon segítőkészek voltak, van egy kicsit olcsóbb, közel azonos méretű és adottságú lakás kilátásban, de nemkiabálom el. Nem tettem eddig említést Sasharól sem, aki a volt munkahelyem intranetjén lelt a hirdetésemre és 13.00-ra időpontot kért. Pontban ekkor csöngetett is. Szimpatikus ukrán férfi -lehet, hogy szétkapja majd a lakást (emberismeret, lsd majdnem minden post). Mindegy, tényleg kedves és egyszer nekem is összejöhet. Mi van ha tényleg az? :) Semmi előítéletem nincs"pedig ukrán" -mondta anyám. Így állunk most. A szombatra tervezett kerti partyt már most szarrá mosta az eső. Ez van, Ij póló, nyugipulcsi.