Na, most van az, hogyha a tegnapra visszatekintek, akkor eredményes 24 órát tudhatok magam mögött. Reggel beérkezés után böngészni kezdtem a lakáshirdetéseket és gátlástalanul tárcsáztam a belga ügynökségeket az irodából. Felvették. Sőt, van külön szakosodott ügynök, aki olyan pecókkal dealel, ahová lehet vinni házi-kedvencet. Kecskét, tehenet, szamarat stb. Ígéretet kaptam egy címlistára. Megadtam a kondíciókat és elindult a project. Ezek után vérszemet kaptam és feltettem a mi kis lakásunkat több netes oldalra is. Egy óra elteltével égni kezdtek a vonalak, ketten be is jelentkeztek. 6-ra jött az egyik turnus, prosztó köcsögök, be sem engedtem volna őket, de Töki volt itthon, így bejutottak. Aztán 7-körül csörög a mobil, egy tanácstalan hang kérdezi hol van Krisztinaváros. Elmagyaráztam, egy óra múlva ott is voltak. További két órával később elégedetten távoztak és 90% -ra becsülték a költözés lehetőségét. Nem akartak mozdulni, bejött nekik a lakás, jót dumcsiztunk és kiderült, hogy szülővárosom gyermekei ők is. Hát így állunk most. Reggel megnyitottunk a devizaszámlát is. Haladunk.