E. eldobott a Dózsa Gy. térig és onnan rácsatlakoztam a metróra, miután átestem egy BKV-s rutinellenőrzésen. Mák, mert pont volt jegyem és még a gép is jött.Épp belelapoztam a Narancsba, amikor felszállt Bácsfi és egy "kistestvére". Nem vágom a neonáci kellékeket, de rendesen be voltak öltözve. Zöldes árnyalatú ing, nyakkendő, rajta kitűző, pecsátgyűrűk az ujjakon, és persze martens. Mivel kőgeci vagyok meg kell jegyeznem, hogy roppant dekoratív teremtés ez a Dia. -biztos elnézi nekem, hogy becézem. Arcán hatalmas kráterek, haja zsíros. Mindketten a jobb kezükkel kapaszkodtak, így a bal bármikor lendítésre kész volt. Olyan egyformák és olyan szánalmasak voltak. Kicsit megsajnáltam. Biztosan nagyon komoly lexikális tudása és egyéb értékei is vannak, aztán kreál magának egy életstílust, melyet egy ideológiához köt. Ezzel persze részben, vagy egészen izolálja magát, pedig lehet, hogyha annak idején nem veszi túl komolyan valamelyik olvasmányát, akkor most épp olyan lenne, mint egy normális ember. Olyan érzésem volt őket nézve, mintha a Braziliai fiúk forgatására csöppentem volna . Okfejthetett, mert erősen gesztikulált, persze egy szavát sem hallottam a metró keltette zajtól. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy majdnem elfelejtettem leszállni. Azon kattogtam vajon mennyire lehet B. D. "tiszta". Mennyivel jobb lett volna neki, ha feketének születik és ezt a rengeteg energiát a rasszizmus felszámolásába feccöli, vagy küzd az apartheid ellen.