Ma arra értem haza, hogy a kiszuperált varrógép tetején, asztallapként funkcionáló 5-ös üvegtábla darabokra robbanva, szanaszét  hever a konyhában. Volt egy ilyen titkos parám, hogy egyszer leborítják, de reméltem, hogy ez csak az én túlzott aggodalmamnak tudható be. Nem tudom rekonstruálni a történéseket, de anyám elmondása alapján 5 körül hallották a csörömpölést. Az eset és hazaérkezésem között egy óra telhetett el. Belépve csak annyit tapasztaltam, hogy a disznók, behúzott farokkal, lapos kúszásban nyomulnak ki a lépcsőházba. Az előszobában már láttam az üvegcserepeket, ekkor a tekintetem a konyhaasztal felé tévedt és láttam, hogy pár üvegtábla között millió apró darab hever. Köszvényt és Szadit beparancsoltam a hallba és alaposan átvizsgáltam őket tetőtől tappancsig. Hála istennek semmi bajuk nem lett, viszont halálra voltak rémülve.

Gondoltam egy kiadós séta majd helyreteszi őket. A romeltakarítás után felszerszámoztam őket és az irányt a Tabán felé vettük. Várható volt, hogy az esőzés után olyan csemegék bukkannak fel, mint giliszta tetem, amit nemcsak megenni lehet, de benne fetrengeni sem utolsó. Gilisztapakolás után nem árt egy kis friss fű sem. Kömény a fű ízét némi fekáliával próbálta felülírni. Itthon aztán megismerte anyja fogkeféjét, egy jó adag colgate totallal megbolondítva.