B. ma megjegyezte -tegnapi bejegyzésemet olvasgatva-, hogy már kezdek franciás stílusban írni lsd: elmúlt:) Jogos! Már napok óta bent is a r&j-t hallgatjuk. Biztosan mindenki emlékszik még gyermekkorából arra, amikor kihallot valamit az épp aktuális sláger szövegéből. "Levelet kaptam leif". Na ilyesmi a  mi dúdolásunk is, " Keszke tü membrán tuzsúr, egy kalap szar egy kalap szőr". Fura, de nagyon jó érzés lesz majd egyszer megérteni az eredetit.

Mennék már nagyon. Izgat az új, az ismeretlen. Ugyanakkor félek is egy kicsit, hiszen egy teljesen új életet kell majd ott felépítenünk. Ami itt van majd ott nem lesz és ami ott van, az itt sosem volt. Nem lesznek barátaink, nem tudom péntek este közölni Beevel és Frakkal hogy másnap buli velük, nálunk. Ha elfogy az olaj nem mehetek át anyámhoz a szomszédba, hogy adjon. És egyáltalán. Itthon is rendben kéne hagyni mindent. Kiadni a lakást valami viszonylag normális fazonnak, vagy párnak. Kavarognak a gondolatok, a teendők listája végtelen és én még sehol sem tartok. Holnap összedobok egy to do listát és szépen, szisztematikusan, jól szervezetten végigvezényelem ezt a 1,5-2 hónapot. Hajrá Én.