Gare du Midi -Kellemes húsvéti ünnepeket!
Várakozásommal ellentétben hamarabb érkeztem Brüsszelbe, így a "déli" pályaudvarra is. Térdvédő nélkül vagánykodva szedtem a lábam. Úgy tűnik az épület takarítói kiszagolhatták jöttömet és csapdát állítottak. A frissen felmosott burkolaton gumitalpú cipőm önálló életre kelt én pedig fékevesztett twistbe kezdtem. Komoly harcot vívtam a talpon maradásért, de végül sikerült. Az arra lézengők aprópénzzel jutalmazták, gyenge koreográfiájú, ámde annál látványosabb előadásomat. Mint rutinos Brüsszel látogató azonnal egy jegyautomatához sétáltam, körbenéztem mint Clouseau felügyelő- hogy nem követnek-e, esetleg nem akarnak-e megfosztani 300 eurós vagyonomtól - és megváltottam a tízes bérletet. Tapasztalatom szerint a brüsszeli metrón annyi az ellenőr, mint a Lappföldön élő chaszid zsidó, így a biztonság kedvéért nem kezeltem. Mondjuk inkább, hogy spóroltam az EC-nak. Fél egy körül értem a szállásra. Kicsiny gurulós bőröndöm keltette zaj remélhetőleg felverte a rue de Taversier török közösségét. A bejelentkezésemet követően Jean-Jacques átadta a szobám kártyáját és mondott egy háromjegyű számot. Ugyanazt, mint novemberi látogatásomkor, így ez alkalommal nem kellett rossz épületben a 3. emeletre felcipelnem a terhemet, hanem egyenesen átsétáltam és birtokba vettem a cellát. Átöltöztem, hogy laza környékbelinek tettessem magam. Ez mindaddig remekül ment amíg a Chez Dürüm szendvicsbárban nem kellett megszólalnom angolul. Ahmed készségesen elkészítette a baguettebe épített gyrost, megbolondította némi salátával és egy adag sült krumplival. Ekkor jöttem rá, hogy hiba volt külön kérni egy kis adag krumplit, de addigra már azt is becsomagolta. Szertartásosan átgumizta, zacsiba csúsztatta a fanta mellé és közölte, hogy "for juró fifty". Én erre nagy bátran "merszi és orevoár" megvillantása után a másodperc tört része alatt távoztam. Persze a plusz krumpliból egy darab sem fogyott, mert mire a szendvicsből kiettem, addigra majdnem tele lettem. 1.30 megy a szemetesbe- gondoltam, majd a fal felé fordultam és délelőtt 11-ig, Töki telefonjáig meg sem mozdultam.
