Én annyira szerettem volna az elmúlt napokban írni, de ez a rettenetes fennforgás ami a gyárban megy, teljesen ellehetetlenítette minden ez irányú törekvésemet. Most,amikor pihenhetnék 9-kor kidob az ágy, szétszakad a fejem is, mert koromnál fogva sem viselem már jól az időváltozást. Barom módon mára még órákat is szerveztem magamnak. Perceken belül megjelenik Bruce, majd délután Zséef. Az idejét sem tudom mikor voltam bulizni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs társaságunk, de talán beköszöntöttek a nyugdíjas évek. Lazítani pedig hosszú hónapok után múlt vasárnap sikerült, persze ebben nagy szerepet játszott az a Tirpinél elpattintott spangli is. Kicsit "leült" az élet. Talán, ha szándékosan alakítanám így, akkor könnyebb lenne elfogadni.
Tegnap este hazajövet a Moszkván pont két közlekedő villamos közé rekedtem egy 1m széles járdán. Persze az egyikről leszálló tömeg majdnem elsodort, amikor egy hülye picsa imigyen szóla hozzám : Elmennél az útból husi? Persze-válaszoltam. Melyik szerelvény alá szeretnéd ha besétálnék, hogy címlapra kívánkozó testeddel akadálymentesen haladhass tovább. Diónyi agyaddal hogyan is foghadnád fel, hogy innen nem tudok most tovább lépni? Az öngyilkosságot pedig még korainak és indokolatlannak érzem. -nem értette mit beszélek, de addigra már a szerelvények továbbhaladtak és velük együtt nekem is sikerült. Gondoltam, jobb volna ha visszafordulnék, még az óra alatt utolérem, pupillán rúgom és egy időre minden, az emberek közönyétől felgyülemlett dühömet kiengedhettem volna. Ehelyett megkezdtem a hosszas várakozást a saját járatomra.
