Ha most Vinyllel épp bevetést játszanánk, akkor azt mondanám, hogy ez a hatalmas, egybefüggő fehérség, ami a várost takarja nem más, mint a hajnalban általunk kilőtt repülőgép kokainszállítmánya. Mivel sem kolumbiai drogbáró, sem bevetés nem volt, így csak hóról beszélünk. B., aki megszállott hómániás egész nap a fellegekben járt és Jules guruval golyózott az emeleten. A biztonságiak délelőtt még csak a beázás helyét keresték a fél éve átadott, vadi új épületben, délutánra viszont olyan állapotban volt a folyosó, hogy már a sózás gondolatával játszadoztak. Én és E. extázismentesen viseltük a csapadék érkezését, csak akkor lettünk feszültebbek, amikor az már a szobában is megjelent.

Blade a nap jelentős részét az irodájában töltötte, így végre alkalmunk nyílt stresszmentesen és produktívan dolgozni. Ennek eredményeként 17.00-kor kivételesen tényleg kicsengettek. A kerten átvezető utat nehezen tettük meg, mert E és B önfeledt játékba kezdett. Engem sem hagytak ki, hiszen remek és könnyen eltalálható célpont vagyok a nagy kiterjedésem miatt. Nagy nehezen eljutottam a Széna térig, ahol Töki már a megállóban várt, hogy együtt mutathassuk be Sade oltási könyvét annak érdekében, hogy megszüntessék az ellenünk indított szabálysértési eljárást, kötelező, éves eboltás elmulasztása miatt. Kapják be, 2,5 hónap az átfutási ideje egy lejelentésnek! Csak azért, mert az állatorvosunk, nem a kerületben van. Hazafelé benéztünk Töki új munkahelyére, itthon pedig megünnepeltük a tényt, hogy 2 hét pihenés után újra dolgozni küldöm. Mézes-mustáros csirkemell, fokhagymás, szerecsendiós tejben sült krumplival...