Azt hiszem az összes, számomra izgalmas című blogot elolvastam. Szerintem 1 van ami a kezdetektől fogva tökéletes. Van egy másik ami abban a pillanatban vált tökéletessé amikor szerzője felhagyott a napot összegző angol commentek mellékelésével, amik számomra inkább megmosolyogtatóak voltak, mint tanulságosak. Van aki képes fejlődni.

----

Pillanatnyilag annyira zaklatott vagyok annak a gyengeőrült ribancnak a fotóitól, hogy az ő fejét húznám a lábamra. Jellemzően késő délután jutok el az indexre ahol a vérlázító cikkhez persze fotók is tartoznak.Szeretem amikor valaki ilyen kurvára ráér azon gondolkodni, hogy mivel hívhatná fel magára a világ figyelmét. Ült szuahéli -norvég -kínai származású barátaival és egyszer csak azt mondta. :- Gondolkodtam, hogy miben lehet nagy bizinisz. Ártatlan állatokat fogok meggyilkolni, kurvasterilen majd vázára vagy az ujjamra húzom a fejüket.

Hát nem baromira eredeti? Hogy húzzam a térdemre a szivárványhártyáját! Fejlődünk. Ez az iparág is fejlődik.Ott volt Nitsch, aki imád sertésvérben és belekben fetrengeni, akinek a  botrányos kiállításán sorban álltak az idős szívbeteg nénikék, csak azért, hogy ott helyben botránkozhassonak meg és lehessenek látványosan rosszul. Aztán jön ez az Edenmont svéd-ukrán-orosz kombó és majd ő megmutat. Nem értékelem eléggé a művészetet, mi?  Nem, a szart nem! Bosch-t például imádom, annak ellenére, hogy tudom ő sem lehetett százas. Hogy mit látott és mit festett? Egy és ugyanaz. Mégis van benne valami csodálatosan durva. Talán az igazság. Ebben a nőben pedig mű még az eredetiségre való törekvés is. Marketing rulah az egész. Jól adja el magát, ha ártatlan állatok vérét ontja akkor majd figyelnek rá az állatvédők, a megbotránkozók, az együttérzők, az anyaszentegyház, a sátánisták, és még ki tudja ki mindenki. Gyűlölöm, hogy ezt művészetnek meri bárki is nevezni.