Apám! Pillanatok alatt omlott össze a bogírókról alkotott véleményem. Mégsem csak "kontraszt" barbik írnak ilyesmit, hanem vérprofik is. Igaz, volt néhány aminek nem értettem a mondanivalóját, de ez legyen inkább az én gyöngeségem. Akaratlanul is végigfutnak olyan kérdések az agyamon, hogy Miért? Kinek ír az ember ilyesmit? Bevallom -ezzel talán nem leszek egyedül- bennem is munkál egyfajta egészséges exhibicionizmus. Aztán persze lehet, hogy rajtam és a barátokon kívül soha senki sem olvassa majd, de egy próbát megér.Nem vagyok jól szervezett, sosem voltam. Nem úgy, mint az a lány akit ma, hazafelé jövet láttam a villamoson. Ő aztán tudta mit akar. Joghurtot evett. Ez még önmagában nem igazolná az előbbi állításomat. De mivel ette!!! Nem ám csak úgy kortyolgatta.Nem. Korrekt módon kiskanállal. Aztán amikor befejezte, megtörölgette a száját egy külön erre a célra magánál tartott szalvétával, majd eltette egy nylonzacskóba az üres poharat mellé a kiskanalat, végül a kis "szeretetcsomag" egy svéd, népi motívumokkal díszített vászonszütyőben landolt. Elővette szótárfüzetét és a szövegkiemelővel megjelölt részeket kezdte tanulmányozni. Franciául tanul. Hogy honnan tudom.?Rettenetes szokás, de néha én is szeretek beleolvasni a mellettem álló újságjába, könyvébe. Nem sokáig tanultam vele, mert felszállt "Rémült", laptopját erősen a mellkasához szorítva. Sosem láttam még olyan embert akinek az arcáról leolvasható érzések két megállón át nem változnak. A háromperces séta alatt azon gondolkodtam, mit csinálhatok rosszul. Az idő kevésnek bizonyult, semmivel sem lettem okosabb mire hazaértem. És most tessék, itt ülök mindenféle ostoba dolgot írok, miközben várom, hogy hazaérjen a jobbik felem.