Most persze nem a karjait tanácstalanul széttáró, celeb nőgyógyász szakvéleményére gondolok, hanem azokra a körülményekre és társadalmi elvárásokra amelyek fényében korodhoz képest visszamaradottnak minősülsz. Nem kedvelem a listázást, de talán pontokba szedve áttekinhetőbb, hogy mire is gondolok. Ha a felsoroltak közül, minimum három telitalálat, akkor automatikus a tagfelvétel.

1. Közvetlen baráti körödben -feltételezve, hogy saját korosztályodban keresed a társaságod- téged kivéve már mindenki gondoskodott pazar génkészlete egy jelentős részének átörökítéséről, büfiztetett már minimum egy ex-pocaklakót és jelenleg is azon vekeng, hogy a csöppség kiváló képességeit figyelembe véve, vajon majd a Montessori, vagy a Waldorf módszer bizonyul-e majd célravezetőbbnek. De persze jó nekd, hisz ilyen gondokkal nem kell szembenézned...

2. Az ötéves érettségi találkozó óta kerülsz minden jelentősebb iskolai összejövetelt,mert már baromira unod, hogy az összes létező platformon meg kell magyaráznod, hogy nem csúcsra járatott karriered miatt várat magára a családalapítás.

3. Ugyancsak kerülöd a játszóterek, bölcsődék, óvodák és minden olyan hely környékét, ahol nagy arányban fordulhatnak elő cuki törpék.

4. Ha a társaságban új jövevényt várnak és te örülsz, tényleg és "szívbőligazán", minden nyomorodon felülkerekedve, akkor a vigasztaló szavak sem maradnak el. "Nyugi, nektek is össze fog jönni, csak ne görcsöljetek rá". Ilyenkor kiül az arcodra a köszönetnyilvánítás összes jele és összeszorított fogsorral bólogatsz, mielőtt a tehetetlen dühtől felrobbannál.

5. Ugynezen barátaid felfedezik a benned rejlő lehetpséget, a potenciális babbysittert és kikapcsolódásra vágyva örömmel bízzák rád gyermeküket, mondván "legalább gyakorolsz". Közben nem is sejtik, hogy már mérhetetlen a gyakorlatod és örömmel praktizálnál élesben.

6. Azok, akiket (hadd tudja meg ország-világ az én szenvedésem) a folyamatban bizalmadba avattál és azok is, akik maguktól jöttek rá, nem átallanak alternatív módszerekkel, csodákkal és a kama szutra ide vonatkozó passzusaival foglalkozó értekezésekkel televágni a mailboxodat egy vanmégreményes, látod-nekik-is-sikerült smiley kiséretében.

7. Anyád, aki egyébként minden egyes sikertelen próbálkozásod után támogatásáról biztosít, egyetlen családi összejövetelen sem felejti el megemlíteni, mennyire szeretne már nagymama lenni, hisz benne van már ő is a korban. Egykéknek ez nehezített pálya.

8. A patikus, látva a hónapról hónapra megújuló vásálókedved, törzskártyát ajánl és felhívja a figyemed az új, nagyobb érzékenységű és kurvadrága tesztekre.

9. A születésnapok és jelentős családi események mellett, a naptáradban helyet kaptak a termékeny napok.

10. Ha a természet valamilyen fura fintora miatt mégis kétnapos késésben vagy, akkor lázas gyermekszoba-tervezésbe kezdesz, disney rugival szemezel a boltban és vérremenő vitába keveredsz jobbik feleddel, mert nem hajlandó tudomásul venni, hogy az Imola mennyire nem passzol a vezetáknevéhez.

És végül a + 1 , mert a nélkül semmi értelme az egésznek. Ha véletlenül, nagy magányod megszűnik és kiderül egy barátodról, hogy haonló cipőben jár, akkor mindenképp nyomorogjatok együt, erősítve ezzel magatokban az elidegenedés érzetét. Éltejek meg minden betétben töltött hónapot és sajnáljátok egymást. És előbb, vagy utóbb rá fogtok jönni, hogy ez mekkora baromság.

Ebben az egészben az a vicc, hogy nem vicc. Hát ezért a szike. Mert nem hormonkezelés kell ide, hanem agyműtét!