Nyolc hónapja nem voltam otthon. Úgy kell nekem ez az egy hét a családdal és a barátokkal, mint egy falat kenyér, de a rohadt univerzum összeesküdött ellnem. Már két napja érzem, hogy cisztarobbanás lesz hamarost, ami sok szembpontból nagyon jó, viszont utazni nem igazán előnyös ilyenkor.  Mindegy, leszarom. Tegnap éjjel megtámadott valami kórság , úgyhogy bedugult, ám szakadatlanul csöpögő orral és tátott szájjal vergődöm. Ez sem érdekes, tolom az Ibuprophent, meg a C-1000-et és persze az Amol cseppet, amelynek gyógyító erejét anyosomék kábé annyira túlmisztifikálják, mint Costas Portokalos a Windexét (Big Fat Greek Wedding). Na most ha ez így együtt nem volna elég, vagy kellőképpen elkeserítő, akkor addjuk még hozzá a reggel óta szakadó havat, amely teljes mértékben bizonytlanná teszi a hazautat, amit egyébként zokszó nélkül kibekkelnék még  az alhasi görcs és takonyfolyam ellenére is. Talán ma meghúzom a házipáleszt, belövöm a wii fit-et egy durva, kb 1000 kcal elégetésére alkalmas kétórás programra és jöjjön, aminek jönnie kell. Szeretném, ha teljes lenne a nyomi pack, és szombatra már járni sem tudnék az izomláztól. Akkor jöhet a chaise roulante, meg a priority check-in.

Van ez a népszerű közösségi "kinek van több ismerőse oldal", ahol szokás bejelölni mindenkit, akivel egy óvodába, iskolába, vagy netán sakkszakkörbe jártál, még akkor is, ha soha egy szót nem váltottatok, vagy épp a minap nézett keresztül rajtad egy szülinapi buliban. Ha nem igazolod vissza, akkor te vagy a paraszt, úgyhogy a békesség kedvéért rákattintasz az "ismerem" gombra és reménykedsz, hogy nem talál meg vért, vagy kopogtató cédulát gyűjtő körlevelekkel. Akitől az alábbi levelet kaptam egy évvel fölöttem járt, a sarki toronyházban lakott, volt két dalmatája és rendszeresen magában beszélt. Ennyi információval bírok vele kapcsolatban, de ő most írt nekem.

téma: Bocsánat a zavarásért

Szia

Amennyiben a Jobbiknak szeretnéd adni kopogtatócéduládat,
akkor a honlapjukon megnézheted, hogy a lakóhelyeden ezt
hol teheted meg: elvből törölve a szerk.
Mindegy hogy hol laksz, nem számít !

üdv d.

válaszom:

Kedves D,

Egy pillanatig sem zavartál, sőt! Igazán meglepett, hogy ilyen kedvesen érdeklődsz a hogylétem felől. Olyan sok minden történt velem azóta, hogy 16 éve utoljára köszöntünk egymásnak a zebrán, hogy inkább bele sem kezdek a történetbe. Remélem nem haragszol meg, ha a jobbikos kopogás lehetőségével nem élek, viszont hálátlannak sem szeretnék tűnni, így figyelmességedért cserébe én is küldök pár linket, ami esetleg segíthet ama tény elfogadásában, hogy nem minden ismerősöd akar a jobbikra szavazni.

http://www.atlaszsport.hu/drupal/
http://www.otkenyer.hu/
http://www.labrisz.hu/
http://www.crownheights.info/

üdv: Gabi

Tulajdonképpen tényleg hálásnak kéne lennem, mert ha nincs az ő levele, akkor talán sosem töröltem volna, azokat, akikkel évek óta semminemű kapcsolatom sincs. Na jó, az időközben kétgyermekes családapává érett, általános iskolai szerelmem az tabu. Őt ér a listán hagyni.

Eldöntöttük végre, hogy költözünk. Hogy mikor az kérdéses, és nagy mértékben függ az ingatlanok értékesítésétől is. Első körben felkerestük a bankot, ahol Eric (talán akad , aki még emlékszik rá) roppant segítőkész volt és örömmel fogadott minket, így 4 év távlatában. Hiába, 'we have been through a lot together' és ez tény felbonthatatlanná tette a köztünk lévő barátságot  kapcsolatot. Nem pöcsölt, azonnal a legkedvezőbb hitelkonstrukcióval kezdte, osztott-szorzott, majd egy olyan összegben állapította meg a hitelkeretünket, amire legvadabb álmainkban sem gondoltunk volna. Mindezt úgy, hogy a biztonság kedvéért Töki jövedelmével nem számolt. Nem tudom, hogy hiányzott-e nekünk a négy évvel korábbihoz hasonló tortúra a négyzeten, de tény, hogy lépnünk kell bármekkora macerával járjon is. Csütörtökön érkezik az ingatlan expert, aki majd megállapítja, hogy mennyiért lehet piacra dobni a macskák utcai fészket. Az általa kikalkulált összeghez hozzáadunk 10%-ot és meghírdetjük a lakóingatlant. A többi már csak idő és türelem kérdése. 

Az idén sok mindenre keresünk megoldást, az egyik ilyen dolog pl. a lakás. Hosszú mérlegelés után arra jutottunk Tökivel, hogy tovább kell állnunk a macskák utcai ingatlanból, ugyanis ha megnövekedik a család létszáma, nem lesz elegendő helyünk. Márpedig a kényelem fontos. Vannak elképzeléseink, meg anyagi korlátaink is, de nem megoldhatatlan. Különösen akkor nem, ha sikerül eladni a budai tehermentest. Ez persze még mind csak fejben van meg, gyakorlatban az egyetlen lépés, amit megtettünk az, hogy böngészni kezdtük a helyi ingatlanos oldalakat és megjelöltük azokat a Brüsszel vonzáskörzetében lévő falvakat, ahol találhatunk sikkes és megfizethető házakat, abban az esetben, ha nem sikerülne a környéken rálelni egy hasonló adottságú, de nagyobb lakásra, mint amiben most élünk. Vasárnap délután felkerekedtünk hát, hogy megnézzük az északi oldalon lévő falvak egyikét. A másfél órás séta alatt rengeteg eladó házat láttunk és még több ügynökség címét gyűjtöttük össze.

Én mindig fenntartásokkal viseltettem a belga építészet iránt, és a mai napig nem értem a 8 méter széles és 250 méter hosszú telkeket, de a hely szűkén kívül nem tudok más észérvet felsorakoztatni a létezésük mellett. De amit ott láttam, na olyat még eddig sehol azelőtt.

Itt van ez a ránézésre kellemes méretű, kényelmesnek tűnő családi ház. Rendezett, szép széles utcafronttal.

De ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor azonnal kiderül a turpisság, ha szabad ilyen cizelláltan fogalmaznom. Azt, hogy miféle elmebeteg barom képes ilyesmire a helykihasználás égisze alatt, azt nem tudom, de tény, hogy első pillantásra az ember nem tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen.

Az elmúlt hetekben meglehetősen szélsőséges klimatikus körülmények között voltunk kénytelenek élni és ami még ennél is rosszabb, közlekedni. Ha lehetett kerültem az autózást és nem magam miatt, hanem a köztudottan szar, még száraz időjárásban is rettenetesen vezető belga sofőrök miatt.

Töki: Hát ez bazzeg' teljesen hülye. Lekapta a bábukat. Nem hiszem el, hogy ennyire faszok.
Zsabóka:  Nyugi, nem ez lesz ma az egyetlen. Majd figyeld meg , hogy a sok barom mennyivel próbálja bevenni a kanyart egy olyan utcában, ahol 30-as és játszógyerekes tábla is van.
T: Jó, mondjuk így 8 óra tájban kevés gyerek focizik a tükörjégen, de igazad van. Na, amíg megsül a kenyér, lenyomok egy-két metallica-t négy ujjal.
Zs: Ok, de ugye nem baj, ha nem állok itt és csápolok mögötted? Ki kéne teregetnem. Ja, és ha nyugodtan akarjuk nézni a filmet, akkor ki kellene engedni előtte a kutyákat.

10 perccel később, ismerős zaj az utcáról

T: Gabó, hozzál gyorsan tollat és papírt, hogy fel tudjam írni a csávó rendszámát arra az esetre, ha tovább hajtana, ugyanis most húzta meg senior puncogóék BMW-jét, majd hajtott bele a másik szomszéd cliojába...
Zs: Mondjad, írom! TS micsoda? 5543? Az nem jó! Ha belga, akkor 3 betű 3 szám kell.
T: Olyan mocskos volt a rendszámtáblája, hogy nem láttam jól. A TS meg a 43 az biztos.

Néhány perccel később készségesen nyújtottuk át az elhasznált buszjegyre írt rendszámot a szomszédnak, aki hálásan megköszönte az éberségünket.

2 órával később

Zs: Kicsit aggódom, most, hogy már a negyedik kocsi hajt bele a virágládába. Tulajdonképpen simán bejöhetnek a kertbe is, az a kis kerítés tényleg csak jelzés értékű.
T: Ja és az a szar, hogyha egy nagy batárral hajt rá, akkor azt úgy megdobja, hogy a nappaliban áll meg.
Zs: Mi lenne, ha holnap fejeznénk be a filmet és megágyaznék a fürdőben?

Reggeli ébredés után

T: Nem láttad a jegyem? Itt hagytam a könyvemen tegnap este.
Zs: Azon még volt felhasználható alkalom ?
T: Ha az emlékezetem nem csal, pontosan 8.
Zs:A szomszédoknál lesz, ugyanis arra írtam a rendszámot. Az most már bizonyíték...

Én hiszek benne! Nemcsak azért, mert ezt teszi mindenki, aki közel áll hozzá és a családjához, hanem mert elfogultság nélkül mondhatom, hogy tehetséges. A többit az idő majd megoldja. És mekkora buli lesz mondjuk 2  év múlva azzal villantani, hogy ismerem a francia nouvelle start.

Ide vallok egy nagyot, kockáztatva, hogy a szurkolótáboron kívül esetleg hozzászól néhány gyökér is, de tulajdonképpen leszarom. Leszarom, mert hosszú idő után először érezem magam kiegyensúlyozott, boldog és elégedett nőnek. Volt már ilyen, mondjuk az esküvőnk napján, amikor óriás vattacukor jelmezben ugyan, de ragyogtam, viszont azóta sem. Tulajdonképpen nem is a jelzőkön van a hangsúly, hanem a  "nőségen". A szakemberek szerint a nő akkor eszközöl drasztikus változtatást a külsején, amikor valamiféle érzelmi törésen van túl és próbál új életet kezdeni. Ez egyébként baromság. A változásra szükség van, de olykor a félelem miatt képtelenek vagyunk rá. De mitől is félünk valójában? Csak az ismeretlentől, vagy van más is ami visszatart minket? Nálam nem volt törés, szimplán új életet kezdtem. Nem volt alkalom, nem volt kitűzött dátum és főleg nem volt fogadalom. Egy reggel arra ébredtem, hogy más vagyok. Hogy nem sajnálom magam, nem félek és végre képes vagyok lépni. Egyedül, nehezen, bukdácsolva, de megyek. Ki nem állhatom, amikor anyám azt mondja, hogy "bizony az élet minket megpergetett" Egy szart pergetett, gyötört, de a beépített szemellenző hibátlanul működött. Az élet adott és elvett, mint mindenki mástól. Azon a reggelen döntöttem el, hogy nekem ne adjon, majd én elveszem. Szakítottam az évtizedes hagyománnyal és figyelek magamra. Kellemes tempóban fogyok és kezdem visszanyerni az önbizalmam. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy tegnap a kezelhetetlen és többnyire összefogva hordott, tonnányi súlyú, mások által  csodálatosnak mondott hajamnak búcsút mondtam és megkésve ugyan, de egy drasztikus hajvágással köszöntöttem az újévet.  Nem kellett már. Mintha azzal a sok lehulló tinccsel  leráztam volna magamról mindent, ami mázsás teherként nehezedett rám. És mondhatod, hogy öntelt dagadt picsa, de nem érdekel,mert ma nem volt ember a környezetemben, aki ne mosolyogva konstatálta volna a változás egy külső jelét, és akire ne mosolyogtam volna vissza. Szívből és őszintén. Talán a tetemes fogyás az oka, talán a haj, talán mindez együtt, vagy éppenséggel egyik sem. Talán csak én. Akár így, akár úgy egy dolog tény : Ma az égvilágon senkivel sem cserélnék. Szerintem holnap sem.

Érdekesen indul az év Brüsszelben. Először a sorozatgyilkos, műszaki-rajz tanár Janssen,  aztán a görög költségvetési botrány, most meg a matt részeg, nyugdíj  alapért felelős miniszter felszólalása a parlamentben. Állítólag visszaeső a csávó, mint nálunk Szekeres. A kis video remixet elnézve, a kollégái remekül szórakoztak és senkinek sem jutott eszébe lerángatni őt a pódiumról. Engem aggodalommal töltene el, ha egy alkesz kretén őrködne a pénzem fölött.