Ide vallok egy nagyot, kockáztatva, hogy a szurkolótáboron kívül esetleg hozzászól néhány gyökér is, de tulajdonképpen leszarom. Leszarom, mert hosszú idő után először érezem magam kiegyensúlyozott, boldog és elégedett nőnek. Volt már ilyen, mondjuk az esküvőnk napján, amikor óriás vattacukor jelmezben ugyan, de ragyogtam, viszont azóta sem. Tulajdonképpen nem is a jelzőkön van a hangsúly, hanem a  "nőségen". A szakemberek szerint a nő akkor eszközöl drasztikus változtatást a külsején, amikor valamiféle érzelmi törésen van túl és próbál új életet kezdeni. Ez egyébként baromság. A változásra szükség van, de olykor a félelem miatt képtelenek vagyunk rá. De mitől is félünk valójában? Csak az ismeretlentől, vagy van más is ami visszatart minket? Nálam nem volt törés, szimplán új életet kezdtem. Nem volt alkalom, nem volt kitűzött dátum és főleg nem volt fogadalom. Egy reggel arra ébredtem, hogy más vagyok. Hogy nem sajnálom magam, nem félek és végre képes vagyok lépni. Egyedül, nehezen, bukdácsolva, de megyek. Ki nem állhatom, amikor anyám azt mondja, hogy "bizony az élet minket megpergetett" Egy szart pergetett, gyötört, de a beépített szemellenző hibátlanul működött. Az élet adott és elvett, mint mindenki mástól. Azon a reggelen döntöttem el, hogy nekem ne adjon, majd én elveszem. Szakítottam az évtizedes hagyománnyal és figyelek magamra. Kellemes tempóban fogyok és kezdem visszanyerni az önbizalmam. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy tegnap a kezelhetetlen és többnyire összefogva hordott, tonnányi súlyú, mások által  csodálatosnak mondott hajamnak búcsút mondtam és megkésve ugyan, de egy drasztikus hajvágással köszöntöttem az újévet.  Nem kellett már. Mintha azzal a sok lehulló tinccsel  leráztam volna magamról mindent, ami mázsás teherként nehezedett rám. És mondhatod, hogy öntelt dagadt picsa, de nem érdekel,mert ma nem volt ember a környezetemben, aki ne mosolyogva konstatálta volna a változás egy külső jelét, és akire ne mosolyogtam volna vissza. Szívből és őszintén. Talán a tetemes fogyás az oka, talán a haj, talán mindez együtt, vagy éppenséggel egyik sem. Talán csak én. Akár így, akár úgy egy dolog tény : Ma az égvilágon senkivel sem cserélnék. Szerintem holnap sem.