Láttad a jobb oldali kis dobozt? Csak viccből, no meg persze kíváncsiságból. Egyébként nekem megvan a favoritom és nyerni is fog. Mert ez így van rendjén. De tréfálni ér, nem ?

Gondolkodtam, hogy ehhez a kezdéshez képest, mit is írhatnék az elmúlt 5 évről?!  Aztán eszembe jutott, hogy miért ne írjak úgy, ahogy szoktam. Olykor élrzelmektől fűtve, máskor pedig könnyedén, a komoly dolgokat is elviccelve.

Az érzelgős

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy emlékszem, minden egyes apró részletre, mintha tegnap történt volna, de az érzést, amint a nagy bőröndben lévő kis életemmel megérkezem Zaventembe azon az esős kedd délelőttön, azt sosem felejtem el. Rám szakadt az élet és én féltem. Nem tudom megnevezni, hogy konkrétan mitől, így a legegyszerűbb, ha azt mondom, mindentől. Attól, hogy közel 30 évesen lezártam életemnek egy jelentős szakaszát azért, hogy valahol megkezdjek egy újat. Nem volt váratlan, nem ért felkészületlenül, de mégis hatalmasat ütött. Jó lett volna sírni, jegyet venni a kezdéshez kapott kölcsön pénzből, visszafordulni és a kérdő tekinteteknek otthon csak annyit mondani "nem megy".

De nem így lett. Nem tudom, hogy életem ezen szakasza meddig íródik, de megtanultam alkalmazkodni a körülményekhez és elfogadni, hogy a döntéseink olykor óhatatlan veszteségekkel járnak, máskor pedig olyasmivel ajándékoznak meg, amit remélni sem mertünk.

A könnyed

Persze hogy esett. Miért is ne a 210 esős nap egyikén érkeztem volna, azzal a bazinehéz bőrönddel, amibe a nyári és őszi kollekciót számos rehearsal után végül sikerült beletömködnöm....

Azt hiszem ez nem fog menni, nincs könnyed verzió. Ebből nincs.

Tegnap sem sör, sem esti meccs nem volt. Olyan hatással van rám a germán foci, hogy valamiért vasalnom kell tőle. De még azokat az ágyneműket is , amiket direkt vásároltam olyan anyagból, hogy sose kelljen forrón simogatni. Ma meg remélem, hogy elkenik az olaszok száját és ennek örömére bonthatok egy belle vue-t.

Minden azzal kezdődött, hogy betévedtem a skandináv és angol ételkülönlegességeket forgalmazó kicsinyke boltba a rue Archimedes-en. Ott aztán azonnal magamhoz ragadtam egy csomag low-fat Hobnobs kekszet, egy doboz zöldborsópürét és némi paradicsomos babot. Tudtam, hogy eljön majd az ideje, amikor a mélyhűtőben figyelő pangasiust feláldozom a kísérletezés oltárán, annak reményében, hogy reprodukálhassam az "angol csodát". Nem akartam nagyon pofára esni, így fakanál leírását követtem és az oktatófilmet is végignéztem. Nem volt hiábavaló. Mennyei és gyönyörű lett, nem esett darabokra és pont annyira volt crispy, mint amennyire lennie kell. Persze egyetlen diéta és életmód tanácsadó kislexikon sem említi, éppen ezért az elfogyasztásáért 2-4 nap vezeklés jár. Megéri!

A Daewoo-s fiúk csúnyán legyalulták a krízben edződött hellászi félisteneket. Magam egy részvét-üzenetben fejeztem ki együttérzésemet görög kollégám felé, aki reménykedve csak annyit válaszolt, hogy a következő meccsen majd látványos győzelmet aratnak. Én erre azért már nem vennék mérget, még akkor sem, ha a következő ellenfél történetesen Elefántcsontpart nemzeti tizenegye lenne.

De beszéljünk inkább az est fény, vagy inkább fake pontjáról, ami mellé, mintha tudtam volna, hogy a végén úgyis fanyalogni fogok, a citromos hoegaardent választottam.

Egy angol-amerikai mérkőzés frankofon közvetítéssel már önmagában maga az ultimate fun.  Mert amikor a kommentátor azt mondja "Ovard qui touche", akkor bármennyire is hozzászokott már a fülem az ilyesmikhez,  röhögni kell, épp úgy, mint  amikor az eton-i kisiskolásnak öltözött Beckham-et mutatják, amint egy pillanatra kiegyenesednek a vonásai Green szívása után és csak azt hallom "regarder Bekamm". De a legnagyobb poén mégis akkor hangzik el, amikor Heskey-t lerántják ő pedig  hevesen tiltakozik. "Ezki, qui protestait"

De térjünk vissza Green-re, erre szerencsétlen srácra, aki tök jól védett egyébként, csak Dempsey erőtlen próbálkozását nem tudta rendesen begyűjteni. Ha emlékszünk még a "nagy" angol kapusra, Seaman-re, akkor tudhatjuk, hogy ez neki is ment, mégis legendás guardian volt. Szóval nagy jövő állhat a kis srác előtt. Azt mondják, hogy ez az adidas labda,egyébként is direkte gólra van kitalálva, azaz kapus-szopató. Hiába, soha ilyen gömbölyű nem volt még a bőrbogyó, mint most...

A meccs szépei pedig Donovan, az ötvendolláros marketing-mosollyal és Lennon, csak mert olyan dacos, kis rosszarcú.

Update: Halványan élt az emlékezetemben a nagy, BEK döntős Seaman-szívás, amikor majdnem félpályáról kapott egy gólt. Töki pár kattintással megtalálta az ominózus esetet, amelynek köszönhetően az Arsenal 95-ben bebukta a kupát.

Eldöntöttem, hogy minden esti meccs mellé egy új sört próbálok ki. Ez amolyan solid tribute a belgáknak, ha már nem jutottak ki. Ma Kriek mystic szerepelt az itallapon, amelyben kellemesen keveredik az áfonya és az eper.

Hanem ez a meccs! A TF1-en hülyére analizálják a szakértők. Miért nem sikerült a végén  már 10 emberrel játszó uruguayi csákókat elkalapálni? Jobb eredményekre számítanak-e a következő mérkőzéseken? stb. És akkor Domenech meg magyaráz, hogy ő 1-0 ra számított. Gondolom ezért bízta a játékot Gourcuff-re és Riberyre akik ugyan keményen állták a sarat, de kevésnek bizonyultak. Nem akarta ő Henry-t szétrúgatni már az első meccsen, az agrsszív uruguayi csákókkal, de csak behozta 19 perccel a vége előtt, ahogy szokta. Szánalom bazzeg'! De vessünk egy kósza pillantást a két ászra, akiknek nem csak a játéka nyújtott kellemes látványt.

képek: www.fifa.com

annak a zseniális alkalmazásnak köszönhetően amellyel importálni lehet az Outlookba, az elkövetkző egy hónapra minden nap minimum 3 

Bizonyára pazar tizeslistát lehetne összeállítani a "nagy cikik a munkahelyen" címmel. És itt most nem feltétlenül arra a tipikus példára gondolok, amikor a kolléga rektális izomzata egy óvatlan pillanatban elgyengül és ő ezt valamilyen fura becsípődés miatt köhögéssel próbálja elnyomni, amivel épp az ellenkező hatást éri el. Nem. Olyan rutintevékenységgel induló kellemetlen helyzetek jutottak eszembe, amelyekbe tulajdonképpen önként hozzuk magunkat.

Mint amikor bőszen jegyzetelsz egy meetingen, 67 perce két nyelven zsonglőrködve és a gondolataid hirtelen a melltartód pántjára terelődnek, ami lassan, de biztosan csúszik le a válladon. "Meg kéne igazítanom" és már kúszik is a kezed a blúz alá, mintha a nyakszirtedet vakarnád. "Még egy kicsi és meglesz". Zavartan körbepillantasz nehogy tetten érjenek és húzod,  de ekkor  valami nagyon fontos információ hagyja el a kolléga száját, ami visszaterel a feladatodhoz és abban a pillanatban az elasztikus pánt hatalmas csattanással landol a bőrödön,  kétséget sem hagyva a többiekben arról, hogy mivel is bíbelődtél az elmúlt pár másodpercben...