A Daewoo-s fiúk csúnyán legyalulták a krízben edződött hellászi félisteneket. Magam egy részvét-üzenetben fejeztem ki együttérzésemet görög kollégám felé, aki reménykedve csak annyit válaszolt, hogy a következő meccsen majd látványos győzelmet aratnak. Én erre azért már nem vennék mérget, még akkor sem, ha a következő ellenfél történetesen Elefántcsontpart nemzeti tizenegye lenne.
De beszéljünk inkább az est fény, vagy inkább fake pontjáról, ami mellé, mintha tudtam volna, hogy a végén úgyis fanyalogni fogok, a citromos hoegaardent választottam.
Egy angol-amerikai mérkőzés frankofon közvetítéssel már önmagában maga az ultimate fun. Mert amikor a kommentátor azt mondja "Ovard qui touche", akkor bármennyire is hozzászokott már a fülem az ilyesmikhez, röhögni kell, épp úgy, mint amikor az eton-i kisiskolásnak öltözött Beckham-et mutatják, amint egy pillanatra kiegyenesednek a vonásai Green szívása után és csak azt hallom "regarder Bekamm". De a legnagyobb poén mégis akkor hangzik el, amikor Heskey-t lerántják ő pedig hevesen tiltakozik. "Ezki, qui protestait"
De térjünk vissza Green-re, erre szerencsétlen srácra, aki tök jól védett egyébként, csak Dempsey erőtlen próbálkozását nem tudta rendesen begyűjteni. Ha emlékszünk még a "nagy" angol kapusra, Seaman-re, akkor tudhatjuk, hogy ez neki is ment, mégis legendás guardian volt. Szóval nagy jövő állhat a kis srác előtt. Azt mondják, hogy ez az adidas labda,egyébként is direkte gólra van kitalálva, azaz kapus-szopató. Hiába, soha ilyen gömbölyű nem volt még a bőrbogyó, mint most...
A meccs szépei pedig Donovan, az ötvendolláros marketing-mosollyal és Lennon, csak mert olyan dacos, kis rosszarcú.
Update: Halványan élt az emlékezetemben a nagy, BEK döntős Seaman-szívás, amikor majdnem félpályáról kapott egy gólt. Töki pár kattintással megtalálta az ominózus esetet, amelynek köszönhetően az Arsenal 95-ben bebukta a kupát.
