Bizonyára pazar tizeslistát lehetne összeállítani a "nagy cikik a munkahelyen" címmel. És itt most nem feltétlenül arra a tipikus példára gondolok, amikor a kolléga rektális izomzata egy óvatlan pillanatban elgyengül és ő ezt valamilyen fura becsípődés miatt köhögéssel próbálja elnyomni, amivel épp az ellenkező hatást éri el. Nem. Olyan rutintevékenységgel induló kellemetlen helyzetek jutottak eszembe, amelyekbe tulajdonképpen önként hozzuk magunkat.

Mint amikor bőszen jegyzetelsz egy meetingen, 67 perce két nyelven zsonglőrködve és a gondolataid hirtelen a melltartód pántjára terelődnek, ami lassan, de biztosan csúszik le a válladon. "Meg kéne igazítanom" és már kúszik is a kezed a blúz alá, mintha a nyakszirtedet vakarnád. "Még egy kicsi és meglesz". Zavartan körbepillantasz nehogy tetten érjenek és húzod,  de ekkor  valami nagyon fontos információ hagyja el a kolléga száját, ami visszaterel a feladatodhoz és abban a pillanatban az elasztikus pánt hatalmas csattanással landol a bőrödön,  kétséget sem hagyva a többiekben arról, hogy mivel is bíbelődtél az elmúlt pár másodpercben...