Mintha tegnap lett volna, pedig már hat éve. Elképesztő, hogy az idő mindenhol ilyen baromi gyorsan telik. Az otthoni raktár még mindig tele dobozokkal, de annyi a különbség, hogy közben itt is lettek tárgyak, sok száz könyv és lett otthon. Az érzés, ami akkor ébredt bennem, amikor az életünket csomagoltam, most is könnyedén felidézhető, csakúgy mint Roló tanácstalan arca, amint a boltívet támasztja és nézi, ahogy a dobozokat feliratozom. Néha én magam sem hiszem el, hogy mennyi erőt adott annak a két aprónak a tartalma, amin ez állt: "VISSZÜK"...

Most kérem szépen világpremier következik. Bár nem kértem az alkotók hozzájárulását, hiszem, hogy nem lesz belőle probléma, mert talán tudják, hogy rosszkedv, melankólia és égető honvágy esetén  mennyit segít a rajzos üzenetük, amit "világgámenésünk alkalmából" készítettek.