Első bálozók vagyunk J. otthonában, ahová még bőven az előkészületi fázisban érkeztünk. A tüzet megraktam, lassan izzani kezd a parázs is. K. a széken ül, miközben a két négylábú, ártatlan bocitekintettel figyeli. Talán cipőfűző-kezdemény is megindul a szájuk szélén, de csak mert az asztalon már ott hevernek a grillezéshez előkészített húsok.

- Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet a kutyákat is hozni.

Nem válaszolok, mert bár ő nem érzi és talán nem is azzal a szándékkal mondta, de a felvetés nem esik jól. Egy szó nélkül a kert végébe parancsolom a kutyákat és visszaállok a grill mellé, hogy a többi vendég érkezésére már készen legyen valami.

- Úgy tedd a húsokat, hogy a nyers, ne érjen azokhoz, amik már sülnek egy ideje.

Egyetlen szó nélkül átrendezem a rostlapot a kívánalmak szerint és folytatjuk tovább a beszélgetést. Nem szólok. Minek is tenném?

Telik az idő, a házigazda közben befut arról az útjáról, amellyel talán az ördögnek tartozott. Elégedett boldogsággal konstatálja, hogy távollétében jól haladtunk és háláját hideg koktélokkal fejezi ki. Lelkesen, hatalmas tüdővel fújja a briketteket, amik azonnal izzani kezdenek, így jöhet a következő adag.

- Nem azért mondom, de más villát kellene használni a tarja és mást a csirkemell forgatásához.
Eddig bírom és nem tovább.
- Lehet, hogy nem tűnt fel, de az elmúlt fél órában háromszor bántottál meg. A kutyák jövetelét a házigazda már a meghívóban lehetővé tette és mi éltünk vele. És az isten szerelmére, ez egy kerti buli, nem igényel HACCP ellenőrzést! De tudod mit? Én kiszálltam, ott vannak a villák, a csipeszek és a húsok, úgysem jó, ahogy csinálom. Csináld te!
- Jaj, most ezen miért kell megharagudni?
- Tévedsz, nem haragszom. Rosszul esik.
J. kétségbeesve próbál békíteni. Odajön, megpuszilgat. Látja, hogy a végét járom.

A mosdó előterében aztán kibőgöm magam, majd felhívom Tökit, hogy megtudakoljam merre járnak. Eljátszom a gondolattal, hogy mire odaér összepakolom a kutyákat és indulásra kész leszek, de végül eldöntöm nem hagyom, hogy bármi tönkretegye az estét. Különösen nem J. estéjét.

Éjfélkor aztán kiderül, amit már mind évek óta tudunk. Azaz, hogy az ESC nem szól másról, mint hogy ki kinek a seggében van benne. No meg a jószomszédi viszonyról. Ismét tudatosul, hogy minket minden szomszéd utál és csak a finn-magyar nyelvrokonság az, amelyre alapozhatunk...