Nyuszi az év utolsó napján, a 6:30-as géppel érkezett. Én annyira vártam, hogy le sem tudtam feküdni egészen 5:30-ig, amikor végre megtudtam, hogy becsekkolt, de ekkor viszont a nyugalom olyan mértékben hatalmasodott el rajtam, hogy egészen 9:34-ig, a csöngetéséig aludtam. 17:32-kor kezdett rosszullétre panaszkodni és onnantól kezdve rohamosan szökött fel a láza, egészen a kétségbeejtően  magas, 36,8-as értékig. Pár tasak neo-citrán és néhány mintatea elfogyasztása után egy pillanatra úgy tűnt Nyuszi teste kihűlt, ugyanis a lázmérő által mutatott érték visszaesett 35,4-re.

-Nyuszikám, közel van az Erasmus, ha gondolod, beviszlek az ürzsanszra, a petárdás sérültek és a konyhai balesetesek közé.
-Még nem jött el az idő, de legyél készenlétben, arra az esetre, ha a testhőm továbbra is ilyen követhetetlen módon ingadozna.

'Praliné' az év második napjára kicsit jobban lett így elment egy csokikurzusra a Grand Place-ra, ahol osztályelsőként végzett, miután az öntéstől a formázáson át a kiverésig mindent tökéletesen abszolvált.  Szerintem néhány fotón jól kivehető, hogy mit tartott osztálytársai képességéről. Mások szerint csücsörítve rockit jár.

Amikor hazajött, nem a láztól, de kipirult arccal közölte

- Már biztosan csokigyárat alapítok
- Te leszel a  coacher-cukrász.

Este alváshoz készülődve cibálom még magammal a netbookot

-Nyuszi, megnézem hányan lájkolták a Wonka üzemben tett kirándulásod képeit
-Gabóka, te egy igazi netlány vagy – Du bist sehr nett…

A leárazástól megrészegülten, egy megterhelő, vásárlással töltött nap után, otthon főpróbát tartva mesélek.

-Képzeld csillagom, a Paprikában 5-ig tart a számozás, én már a 2-3 –as szinten mozgok.
-Akkor te már semi-sovány vagy.

Szerdán délután repült el és sajnos februárig megint nem látom…