A mai napon, az "év blogos eseményén", kvázi elhantolták az én-blogokat. Hogy ki tehet róla, és milyen módszerrel tette, az valójában mellékes. A fiókos hálózati tároló és a router bizonyára jó helyre kerül és a pacik is nagyon örvendenek majd neki. Ezzel nincs semmi baj, áramoljék a széna-szalma, meg a csí.
Mi-bár nem vagyok felhatalmazva a többesszám használatára, mégis úgy érzem, hogy nem csak a saját nevemben beszélek - szóval mi, idén először egyetlen kategóriába sem fértünk bele. És nem azért, mert akkora az egonk, hanem mert bizonyára nincs ránk igény. A szervezők szerint. Fura ez, különösen akkor, ha arra gondolok, hogy valójában minden "velünk" kezdődött. Ma a neves hetilap GB-os különítménye talán azt hiheti, hogy elég földet szórt ránk az elmúlt napokban, amikor következetesen kerülte a kommunikációt. Az is elképzelhetőt, hogy nem vagyunk elég komplexek sem a szakmai, sem a blogger zsűri szemében, de létezünk, díjaktól függetlenül, 30, vagy 3000 olvasóval. És bloggerszakszervezet hiányában csak egyet ígérhetek. Nyomjuk tovább, mert pont annyira leszarjuk a véleményüket, mint ahogy ők a miénket.