Lehetne akár ez is a hétvége tanulsága. Nem szeretem, ha a saját otthonunkban egy vendég megmondja akár nekünk, akár a többi vendégnek, hogy mit csináljon. Itt egyetlen szabályrendszer van érvényben, azt pedig mi diktáljuk Tökivel. Tudom, hogy ez nem demokratikus, de leszarom. Nem plenáris ülésre, hanem egy könnyed délutánra szólt a meghívó, és igen, ha az emberek beszélgetnek, akkor megesik, hogy egymás szavába vágnak és nem külön-külön, egyenként kétperces hozzászólásban ismertetik az álláspontjukat az adott témában, de ez nem feltétlenül egyenlő a tisztelet hiányával. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy  hülyén kellett magam éreznem az otthonomban és csak azért nem szóltam be, mert a neveltetésem nem teszi ezt lehetővé. Kicsit viaskodott ugyan bennem az átmenetileg elvesztett komfortérzet iránti vágy  és a gyerekszoba, de végül a békesség kedvéért előbbiről kénytelen voltam lemondani. Soha többé nem teszem, mert ahogy a mondás is tartja: az én házam nem a te légvárad ...