Az első falat akkor akadt a torkunkon a röhögéstől, amikor a hölgy egyre hangosabban kezdett dúdolni, miközben nagyon küzdött egy 4x4-es méretű keresztrejtvény megfejtésével. Mi békésen fogyasztottuk, a kizárólag bio alapanyagokból készült spenótlevest, salátát és apple jumper-t, amikor végre az utolsó hiányzó szót is kitalálta, fejéhez kapott és elégedetten felsikoltott.  Ismét felnevettünk. Előtte nem volt tálca, csak a metro újság ki tudja mikori száma, ami viszont szemmel láthatólag lekötötte. Egyszer csak felsóhajtott, majd az újságot összecsukva hátradőlt és tovább dúdolta ugyanazt a kivehetetlen dallamot. Már nem nevettünk, nem volt min. Helyette viszont borzasztóan elszégyeltük magunkat, amiért érzéketlen, tapló módjára, nem láttunk a dolgok mögé.