Egyikünknek sincs ruha-fétise, de van néhány kedvenc cucc, amire rákapunk és ronggyá hordjuk. Van egy kétajtós szekrényünk és egy-egy pici beépített szekrény a fürdőben és a hálóban. Ezekkel gazdálkodunk és természetesen a téli és nyári holmikat mindig rotálom. A fürdőszobai háromszüg alakú leválasztmány, amit fentebb szekrénynek tituláltam, elnyeli az összes ágyneműt, törölközőt és konyharuhát, így a ruháinkat a többiben kell elhelyeznem. Ma rendrakós és kidobálós kedvem volt, így nekiestünk a holmijaiknak. Töki pár perc alatt egy hatalmas gúlát generált a 200x160- as ágyunkra és megkezdődött a selejtezés. Két óra leforgása alatt létrehoztunk egy kisebb és egy nagyobb halmot. A kisebb, kb 30 kg-os kupaccal megtöltöttük a hatalmas szennyes tartó kosarat és begyömöszöltük a kocsi hátsó ülésére. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a csomagtól nem lehetett kilátni. Még az a szerencse, hogy csak a két utcányira lévő ruhás konténerig kellett menni. Ott aztán szépen 4 körben elnyelte a bedobó nyílás az összes, számunkra feleslegessé vált, de mások által még használható holmit. Ezekből a gyűjtőkből ugyanis az oxfamhoz és a petit rienhez kerülnek a ruhák, onnan pedig a rászorulókhoz. Pár órával később elégedett hajtottam be a szekrények ajtaját. Minden vigyázzállásban sorakozik és végre nem kellett semmit úgy rendeznem, hogy "amiket nem hordunk, az alulra". Elfáradtam, de elégedett vagyok, és elhatároztam, hogy ezt minden alkalommal megcsinálom, amikor helyet cserél a téli és a nyári kollekció. 

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy reggel a konyhaszekrényből is kipakoltam mindent, letöröltem a polcokat, kidobtam érintetlen csomagolású 2007-ben lejárt őrölt paprikát, avas diót, kővé merevedett vanilliás cukrot és szégyenlem magam mélységesen, mert rendkívül pazarlóan élünk.