Megmondom őszintén, hogy azt gondoltam az előző két bejegyzés generál majd pár commentet, legalább a törzsvendégek részéről, de tévedtem. Hirtelen meggazdagodásunk lehetősége, illetve az egypercesem senkiben sem ébresztett olyan gondolatokat, amit megosztásra érdemesnek talált. Nem baj, kedvem töretlen! Olyannyira, hogy őszi karbantartásba fogtam és tegnap este beiktattam egy beauty sessiont. Na nem a helyi szolgáltatásokat vettem igénybe, mert a fodrászos emlékem annyira élénken él bennem (annak ellenére, hogy már több mint egy éve volt) hogy nem mertem még csak a közelébe sem menni az üzletnek, bármennyire akciós is most egy cut and blow. Szóval tegnap este nekiestem a hajamnak. Ritkítottam, téptem, igazgattam és végül olyan lett, amilyet akartam. Minden alkalommal könyörögnöm kellett a fodrásznak, hogy ne vágjon frufrut, mert rühellem, de mégis néha úgy végeztem mint egy friss agyműtött.
Második fázisban a szemöldök issue került terítékre. Ide már gyanta kellett volna, ugyanis csipesszel kellemetlen és rendkívül szöszölős meló. Innentől csak erős idegzetűek olvassák, mert ha eddig nem lett volna egyértelmű, hogy nem vagyok százas, akkor ezzel a sztorival minden kétséget eloszlatok. Nos a tépkedés közben bevillant, hogy van nekem még veet krémem és az bizony szőrtelenítő. Mivel a szemöldök is egyfajta szőr, arra gondoltam találkoztatom a kettőt és egy fülpiszkáló segítségével, ügyelve a vonalra, felvittem a krémet. Kezem egy pillanatra sem remeghetett be, mert fenn állt a veszély, hogy egy rossz mozdulat és máris úgy fogok kinézni mint Collina játékvezető. 3 perc múlva ott álltam egy tökéletes bal szemöldökkel. Azért csak a ballal, mert kisérleti jelleggel egyenként kívántam megcsinálni, arra az estere, ha valami mégsem az elvárásaim szerint alakulna. Újabb 3 perc és elkészült a tökéletes szemöldök párja. Elégedetten nyugtáztam, hogy kihoztam magamból a maximumot, majd elhelyeztem az uborkákat a szememen.