Valamikor, sok évvel ezelőtt, talán 1993-ban Budapesten ülésezett az európai ifjósági parlament. Nyelvtagozatos gimnázium lévén köztünk is kisorsoltak párat, az elszállásolásra váró külföldi ifjak közül. Nekem Nunzia jutott, egy végtelenül kedves és ugyanannyira aprócska teremtés, akivel természetesen életre szóló barátságot kötöttünk fogadtunk. Két éven át, még csigapostával leveleztünk, aztán váltottunk e-mailre. 1995 nyarán nálunk járt a szerelmével Giulianoval, mi pedig egy évvel később töltöttünk két csodálatos hetet náluk és számos gyönyörű helyre vittek el minket. Talán 2000 környékén veszíthettük egymást szem elől, de már nem emlékszem, hogy milyen okból kifolyólag. Az eskivői meghívónkat már nem tudtam milyen címre küldhetném. Majd szép lassan elfeledkeztünk egymásról. Néha Tökivel emlegetjük a csodás olasz nyaralást, időnként elhangzik a "Vajon mi lehet velük" sóhajtás, de itt mindeddig megrekedtünk. Ma aztán kutakodni kezdtem a facebook-on, de nem leltem ilyen névvel senkit. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rágugliztam és feljött egy olasz amatőr verselős oldal, ahol regisztrált valaki ezzel a névvel. Mit veszíthetek, gondoltam írok neki. Igenám, de csak regisztrált felhasználók használhatják a levelezés opciót, így hát kénytelen voltam egy pillanatra olaszul író, álpoétává válni, mert így tudtam csak kapcsolatba lépni az egyetlen potenciális jelölttel. Rövidke e-mail volt, olyan infokkal amelyekről csak akkor tudhat, ha valóban Ő az. Milyen érdekes, hogy május 25 óta, pont ma érezte úgy, hogy be kell lépnie a verselős accountjára. Igen, újra megtaláltuk egymást. Giuliánóval pontosan 2001 júliusában házasodtak össze, (mint mi Tökivel) de 2003-ban el is váltak. Jelenleg ennyit tudok, de alig várom, hogy a hosszú válaszlevelemre ismét reagáljon, és megtudjam, mi történt vele az elmúlt 8 évben.