Néha hajlamos vagyok nőként, hímsoviniszta férfi aggyal gondolkodni , de erre egy cseppet sem vagyok büszke. Így lehetséges, hogy a "nőegylet" hallatán első körben recepteket és kötésmintákat csereberélő, nagymamakorú hölgyek, vasárnaponkéti teadélutánjaira asszociáltam, tévesen. Mondom tévesen!!! Mindaddig amíg a kezembe nem került egy newsletter, amelyben aktuális tevékenységeikről számolnak be. Vietnámi kis falu orvosi rendelőjének felújítása, 2 millió forintnyi adomány a rákos gyerkek javára, karácsonyi jótékonysági piac, játékadomány vidéki óvodáknak, stb. Bevallom kicsit elszégyeltem magam és amikor újra mód nyílt rá, magam is jeleztem csatlakozási szándékomat. Befizettem a tagdíjat és vártam, hogy a "nők" akik időt és energiát nem sajnálva próbálják jobbá tenni a világot, felvegyenek soraikba. Csütörtökön aztán nagy boríték várt az előszobában. Igen, örömmel üdvözöltek köreikben és mellékeltek egy aktuális évkönyvet, valamint egy hírlevelet. A magyar tagozat vezetője személyesen hívott fel, hogy elmondja mennyire örül, hogy van "utánpótlás". Már alig várom, hogy a következő Femmes d' Europe eseményen én is kivehessem a részem a "munkából".