Az a legenda járja, hogy 70-es-80-as években a létező összes európai országban rettegtek a belga autósoktól. De ne szaladjunk ennyire előre. Korábban már kalandjaim révén érintőlegesen beszámoltam a belga közúti és tömegközlekedési szokásokról egyaránt, de most Amby felhívására, a blogkarnevál keretein belül próbálok összeállítani egy kvázi survival kitet "Közlekedj okosan Brüsszelben" alcímmel.

A tömegközlekedés:  Egy jegyet 1 órán át lehet felhasználni, akár többszöri átszállással. Ha a járművön vásároljuk meg akkor 2, egyébként 10-es gyűjtőjegyben 1,15 Euró, tehát olcsóbb mint Budapesten.Az SNCB járatai többé-kevésbé megbízhatóan és viszonylag rendszeresen járnak, de

1. megesik, hogy 2-3 járat is kimarad, anélkül, hogy az utazóközönséget tájékoztatnák erről. Legalábbis, ha buszról, vagy villamosról van szó. A metró esetében ez másként van, olyankor ugyanis egy megfáradt szolgálatos szakítja meg a zenét és álmos hangon közli, hogy ne számítsunk szerelvényre egyhamar. Az éjszakai járatokkal semmi ilyesmi nem fordulhat elő, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek.

2. A járatok tulajdonképpen csak a munkaidőn kívül eső órákban nem zsúfoltak, egyébként pedig igazi kihívást jelent belépni egy metrókocsiba, vagy felszállni egy buszra. A belga tömegkölekedőkre ugyanis igen jellemző, hogy ha egyszer már felszálltak, akkor magasról tesznek rá, hogy utazótársaik felférnek-e. Ilyenkor révedező pillantásokat vetnek a jármű közepén üresen hagyott, táncparkett méretű részre, majd az ajtóban maradnak, akkor is ha nem a következő megállónál, hanem csak a végállomáson kívánnak majd leszállni.  Talán ez szemet szúrhatott az üzemeltetőknek is, így lehetséges, hogy a graffiti és a dohányzás mellett az ajtó elállását büntetik a legszigorúbban. Egy blokkolás akár 100 euróba is kerülhet, ha rajtakapják az illetőt.

3. Az állomások állapota általában megfelelő, bár van, hogy egy szétvert buszmegállót hónapokig, egy nem működő mozgólépcsőt pedig hetekig nem állítanak helyre.

4. Ellenőröket nagyon ritkán látni, de megkockáztatom, hogy ennek ellenére lényegesen kevesebben bliccelnek, mint mondjuk otthon. Ha mégis megjelennek az ellenőrök, akkor ne tesze-tosza, nyegle, nyelveket nem beszélő macskajancsikra gondoljunk, hanem jól megtermett, szépszál legényekre, akiket a hatékonyság érdekében német juhász kutyák kísérnek. Egy zsúfolt busz ellenőrzése kb 1,5-2 perc. Az érvényesített jegy hiánya 50 eurós büntetést von maga után.

5. A helyi bkv személyzetét viszont nem a hitehagyott közlekedési mérnökök tömege alkotja, így ne legyenek túl nagy elvárásaink velük szemben. Néha az is megkérdőjeleződik, hogy hogyan kaphattak hivatásos vezetői engedélyt. Gyakran megesik, hogy elfelejtik kinyitni az ajtókat a megállóban, még akkor is, ha tömegek jelezték leszállási szándékukat. Ilyenkor aztán ordít az ikerkocsis anyuka, a járókeretes néni és a több cekkerrel felszerelt háziasszony, hogy "Monsieur ouvrir la porte svp".  

  Ugorjunk egy közepeset és a tömegközlekedésről szálljunk át saját kis autónkba és tapasztaljuk meg a belga csodát.

1. Amint azt már az elején pedzettem, tényleg rettegtek a belga autósoktól. Íme a magyarázat. Egészen a 80-as évek végéig a belga rendszer úgy működött, hogy Jean-Jacques vett egy autót, majd besétált az önkormányzathoz és alanyi jogon kiváltotta a jogosítványát. Ha gátlástalanabb, vagy inkább vakmerőbb fajta volt, akkor nemcsak személygépkocsira, de teherautóra is megvette a papírost, majd elment egy forgalomtól távol eső (vagy nem) helyre és gyakorolt.

2. Itt nem a kocsihoz tartozik a rendszám, hanem a tulajdonoshoz, ergo egy életen át ugyanazzal a rendszámmal nyomulhat mindenki. A régi systemben számmal kezdődtek a rendszámok, csak egy pár éve 3 betű 3 szám a combó, mint otthon. Így könnyedén megállapítható már a rendszámtábla alapján is, hogy az illető vette, vagy kemény 8-órás kötelező vezetéssel szerezte a jogsiját.

3. Egy biztos a belga vezető legtöbbje elsőként a dudával ismerkedett meg és nem fél használni. Itt a jobbkéz-szabály olyan mint az autós kártyában a mindentvivő. Hacsak nincs egyéb tábla kint, minden utca jobbkezes. És ezt a jobbról jövők annyira mélységesen komolyan veszik, hogy tényleg megállás nélkül hajtanak ki az utcából.

4. "Kicsit megtolom az előttem levőt és a mögöttem állót is, lényeg hogy beférjek", mondja a belga amikor parkol. Ebből adódóan rengeteg kis testi hibás kocsit látni. Viszont a 80+-os bácsi is bátran vezet, miután besegítette valaki a volánhoz. És bizony az ilyesfajta vezetők felmerészkednek az autópályára is. Ilyenkor aztán cikkből a cakkba az életkorukkal azonos sebességet diktálva bátran "repesztenek" a középső sávban is akár.

5. Fentiek ellenére rengetegen járnak kocsival. Brüsszelben szinte mindig dugó és szmogriadó van. Természetesen a város próbál erőfeszítéseket tenni, erősen szorgalmazza, hogy a holland szomszédok példájára, aki csak tud ragadjon drótszamarat. de Brüsszelben a lelkesedés sokkal kisebb, mint a flamand városokban. Láttam ugyan már számos , félig fekvő pozitúrában bicikliző hivatalnokot és tűsarkúban rollerező nőt is, de még mindig az autó a "divat". Itt is.

Nem állt szándékomban elrettenteni senkit sem a brüsszeli közlekedéstől. Feltételezem ez csak olyan, mint a többi. Meg lehet szokni. Nekem is iskerült...