Személyes okok miatt (motiválatlanság, rettegés, hogy megint én leszek a  csoport leghülyébbje) csak ma tudtam először francia órára menni, holott már a harmadik alkalomnál járunk. Hogy én mekkora hülyepicsa vagyok, amiért hagytam, hogy fenti érzések hatalmukba kerítsenek! Thierry ugyanis istencsászár és mindenféle tekintetben kimeríti a jó tanár fogalmát. Kezdem azt hinni , hogy minél magasabb levelben van az ember annál jobb tanárt kap. Legalábbis eddig ez a tendencia. Thierry már megjelenésével is mosolyt csal az ember arcára. Laza, negyvenes, pálcatestű pasi, kicsit alter séróval és sziporkázó humorral. Most először telt el úgy a 110 perc, hogy aktív résztvevője voltam az órának és egyszer sem bukott le a fejem még a kora hajnali időpont és a kialvatlanság ellenére sem. Vidáman vihorásztam a poénokon, válaszoltam minden kérdésére (mert értettem) és az óra végén elégedetten távoztam. Érzem, hogy ez lesz az az etáp, amikor Zsabóka végre leküzdi minden gátlását és elkezd parák nélkül de persze még hibásan franciául beszélni. Jó, perszehogy eddig is beszéltem, de minden gondolatot előre megfogalmaztam magamban és ahogy elhagyta egy mondat a számat azonnal rettegni kezdtem, hogy bizonyára rosszul mondtam. Na ettől fog engem Thierry megszabadítani. Ha biztos lennék benne, hogy megint hozzá kerülök akkor már most jelezném, hogy újrajárom ezt a szintet (is ).