Van ez a wiw téma, amivel nem tudom hányadán állok. A minap azon morfondíroztam, hogy törlöm a profilom a vérbe, hiszen akit nagyon akartam vagy megtaláltam, vagy rájöttem, hogy nem kíváncsi rám. Szóval diónyi agyam ezen járt, amikor a lehetséges ismerősök között felbukkant a volt tesitanárom. Az oktatásban eltöltött sok év alatt az egyetlen olyan ember, aki tiszta szívből szeretett és értékelte, hogy bálna testemmel is minden gyakorlatot megcsinálok, vagy legalább megpróbálom. Feltódultak az emlékek és nem tudtam megálljt parancsolni az ujjaimnak és már írtam is a levelet a világbajnok kézilabdázónak. Azóta izgatottan várom a választ és persze közben, merő kívácsiságból nézelődöm. És akkor ma, egy profil olvasása közben kirázott a hideg. Rájöttem, hogy minimum egy éve olvasom az illető blogját, és mindeközben kb 15 éve ismerem, mert a legjobb barátnőm életének fontosabb eseményeinél ő is és én is jelen vagyunk. De van ugye a kémia, ami nagy úr. Ő szerintem a külsőségek rabja és éppen ezért utál. Nem véletlen, hogy én sem kedvelem pontosan a fent említett tulajdonsága miatt. Milyen érdekes, hogy sosem vettük a fáradtságot, hogy megismerjük egymást, pedig minimum 2-3 alkalommal találkoztunk évente. Persze a blogban evidenciákat kerestem, hogy valóban róla van- e szó, de olyan momentumok egyeznek, ami kizárja a tévedés lehetőségét.  Persze erről sosem fog tudni, és nem is keresem meg, hogy " jajj te vagy az!", helyette inkább tovább olvasom, mert azt , aki ír sokkal jobban kedvelm, mint azt, akit úgy tűnik eddig nem ismertem.