2004
Több helyen is utolsó körös vagyok, de valahogy, mindig becsusszan elém egy jobb, egy alkalmasabb, vagy egy belsős. Februárban megkapom az értesítést arról, hogy sikerült az írásbeli vizsgám első része, így tovább javítják, most már a második részt. Áprilisban és májusban további két értesítést kapok, a javítás befejeződött, a továbbiakról értesítenek. A meleg szervezettől április végén távozom, mindenkitől békességben elválva. Májusan kezdek az új helyen. Először dolgozom profit szférában. Az alapítványosdi után új ez nekem, és a heti meetingeken csak kapkodom a fejem. Irodavezető vagyok , de az idő nagy részében számlákat generálok. Júniusban megkapom a behívómat a szóbeli vizsgákra és még ugyanebben a hónapban végre a kezembe kapom a diplomámat. Az EUs próbálkozásomról csak a legszűkebb család és pár barát tud, így failure esetén csak keveseknek kell magyarázkodni. Szeptember 10-én Brüsszelbe repülök, hogy másnap egy 6 tagú bizottság kérdéseire próbáljak megfelelni. Összességében pozitív érzésekkel távozom, de feleslegesen nem reménykedem, az élet megy tovább. Októberben megszületnek Sadie gyermekei, szám szerint 11-en és innentől kb 4 hónapra fenekestül fordul fel az életünk. A gyermekek apjának gazdáival felváltva látunk el ügyeletet a kölykök mellett, az estéim jelentős részét pedig tökpüré elkészítése és otthonunk tisztán tartása teszi ki. December 8-án megjön az értesítés, hogy felkerültem a merit listre, ami még nem garantálja, hogy állásom is lesz. Blogolásba kezdek, mert az jó-mondják mások.
2005
Az újévben az első utam az orvoshoz vezet, hogy időpontot egyeztessünk PCO-m átmeneti megszüntetésére. A műtétet nyárra ütemezzük. Februárban apám átesik egy komoly szívműtéten, amely nem kis izgalmat generál a családban, de szerencsére gyorsan gyógyul és rendbe jön. Kökény visszakerül hozzánk és rövid gondolkodás után úgy döntünk marad. Ugyanekkor megkapom az értesítést, hogy március végén 8 állásinterjún, valamint egy orvosi vizsgálaton van jelenésem Brüsszelben. Még aznap este a Tabánban kutyasétáltatás alkalmával kétszer seggreülök a tükörjégen, melynek eredményeként 3 hétre gipszbe kerül a jobb lábam. Átmeneti mozgásképtelenségem senkit nem hat meg a gyárban, így egy hét után taxit küldenek értem minden reggel, csak legyek bent. Én közben 10napon át kitartóan lövöm magam hasfalba az előírt módon fraxiparine-nal.Húsvétkor rokonlátogatás címszóval újra Brüsszelbe megyek. 6 interjúm van ott és 2 Luxemburgban. Még ott vagyok, amikor az első helyről visszahívnak, hogy én kellek. Kicsit megborul a világ, végül egy másik ajánlatot fogadok el. Otthon nagy az örömködés, azt gondoljuk elegendő idő van a felkészülésre, amikor jön a telefon, hogy júliusi kezdéssel akarnak. Tökivel meghozzuk a döntést, és arra jutunk, hogy lépni kell. Két hónap alatt megpróbálunk mindent elintézni. Én június 14-én egy bőrönddel érkezem, ő 4 nappal később a kutyákkal és néhány doboz személyes holmival a kölcsön kocsi csomagtartójában. Isteni gondoskodás, hogy 2 nap alatt találok lakást, így mire megérkeznek van hol héderelnünk, sőt az ócskapiacon beszerzett vendégágyon tudjuk altatni Tirpit, aki kihozta a családot. Az első karácsony távol az otthonunktól és a szeretteinktől. Örömmámorban kéne úsznunk a hatalmas lehetőség miatt, de mindkettőnket gyötör a honvágy. Szerencsére J meglátogat minket és ez kicsit viselhetőbbé teszi az ittlétet.
2006
Kezd világossá válni, hogy nem a legjobb lehetőséget választottam. A főnökőm elképzelései a managementről igazán abszurdak. Új vagyok, kelet-európai vagyok, próbaidőn vagyok, kihasználható vagyok. Nagy nehezen letelik a 9 hónap próbaidőm és véglegesítenek. Lakás keresésbe kezdünk és végül Májusban megvesszük a Brüsszel külsőn található társasház földszinti pecóját. Ugyanebben a hónapban megvesszük életünk első autóját, amit átmenetileg a barátunk garázsában helyezünk el. Július 2-án beköltözünk és kezdetét veszi a felújítás. Töki fest, burkol, parkettát csiszol és teljesen univerzális. Én reggelente már gyomorgörccsel megyek be a munkahelyemre és tudom, hogy ez hosszútávon nem jó. Naponta aláz meg a főnököm és tehetetlen vagyok. Végül novemberben a sors úgy dönt, hogy kegyes lesz hozzám és kapok egy remek ajánlatot, amit habozás nélkül fogadok el. Az egészségügyi problémáim kb ezzel azonos időben szűnnek meg. Boldogságban telnek a karácsonyi ünnepek a frissen felújított és kedvünkre berendezett otthonunkban, amit még 30 évig a nagylelkű bankkal közösen birtokolunk. Egyetlen dolog árnyékol be mindent konstansan ez pedig a család és a barátok hiánya.
2007
Az új munkahelyemen minden rendben van. A munka többszöröse az eddiginek, de észre sem veszem, hiszen remek a vezetőség és a csapat is. Két dolog megoldatlan az életünkben, a gyerek kérdés és Töki munkavállalása. A gyerek kérdést érthető okok miatt még mindig pihentetjük, ugyanis egy keresetből élünk, ami kiesne abban az esetben, ha most bevállalnánk a családalapítást. Töki kicsit megborul a hiábavaló próbálkozások miatt, de végül szeptemberben számára is nyílik lehetőség. Bejelentkezik a vizsgákra és sikerrel veszi az első fordulót. A másodikat dec.14-re ütemezik. Erre készül most és itt tartunk per pillanat.
