Ezidáig bátran fikáztam a belga ügyfélközpontú szolgáltatásokat, a hozzá nem értést, magát a  virtus, és ezt az egész jelenséget, ami még több mint két év után is teljesen idegen és elfogadhatatlan számomra. Nem vagyok egyedül azzal a megállapítással sem, hogy ha nem itt lenne Európa központja, akkor ez az ország minimális attraktivitással bírna a külföldön dolgozni vágyók számára. Halkan jegyzem meg, hogy mint holiday destination ugyancsak nincs a top 10-ben. Mindennek ellenére kezdem megkedvelni. Nem áll szándékomban belefolyni holmi politikai eszmefuttatásba több okból sem. Egyrészt mert nem értek hozzá, másrészt mert nem vagyok benne közvetlenül érintett, ugyanis flamand szomszédaim még mindig boldogan üdvözölnek franciául. Itt a fővárosban egyáltalán nem érezni az egyébként feloldhatatlannak tartott flamand-vallon ellentétet. Persze az újságokból , a híradásokból értesül az ember és társaságban is elég gyakori beszédtéma, mégsem hullanak családok darabokra, vagy romlanak meg barátságok csak azért, mert érintettek más-más politikai álláspontot képviselnek. Belgiumnak közel fél éve nincs kormánya, egyesek szerint küszöbön a szakadás, még sincs demonstrálás, randalírozás. Vagy türelem van, mert már megszokták(1987) vagy érdektelenség. Utóbbi azért elképzelhetetlen, mert pár hónappal ezelőtt megjelent az ablakokban, erkélyeken, házfalakon, kertekben a belga zászló mely az egységet hívatott szimbolizálni. Hiteltelen lenne, ha magam is kitenném, de úgy érzem ezzel a fajta néma véleménynyilvánítással tudnék azonosulni, mert civilizált és sokatmondó.